Most láttam csak, hogy még nem írtam erről a sorozatról. Még régebben olvastam, és az egész történet egybefolyik, ezért is írok egyben róla.
Amikor befejeztem a Smaragdzöldet, az az üresség kerített hatalmába, amikor többet akarsz belőle, de tudod, hogy nincs.
Először csak az első részt vettem ki a könyvtárból, nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz, vagy hogy nem egész két nap alatt kiolvasom. Ha jól emlékszem, másnap épp péntek volt, nagy szerencsémre, úgyhogy iskola után irány a könyvtár, ahova úgy léptem be, hogy imádkoztam érte, hogy még bent legyen. Szerencsére bent volt, így már vasárnapra végeztem a könyvvel.
Nem is tudom, hol kezdjem...
Történet:
Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A
16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon
egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század
fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő
maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is
sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán
tényleg a feje tetejére áll minden!
A másik két rész tartalmát a spoiler-veszély miatt csak linkként illesztem be.
Zafírkék
Smaragdzöld
Gondolom, azt már kitaláltátok, hogy nagyon tetszett, ezért ezt nem is ecsetelném tovább. :)
Nagyon tetszik az írónő stílusa, és az is, ahogy a történetszálat vezeti. Hagy nekünk talányokat, amitől az olvasás még izgalmasabb lesz, és amiért megéri elhalasztani egy vacsorát. Mindig megfűszerezi a dolgokat egy csavarral, és igazi meglepetéseket okoz.
A karakterek:
Őszintén bevallom: a Gideon név nekem elég furcsa választás volt...( nekem egy liba jutott róla eszembe-de csak a Gőgös Gúnár Gedeon miatt, mivel a Gedeon az már majdnem Gideon).
De nagyon megkedveltem a karaktert már az első megjelenése után.
Gwen már az elejétől szimpatikus volt. Az ő nevében az tűnt fel, hogy Gwen és Gideon neve is G betűvel kezdődik. (Véletlen volna?). Talán egy picit naiv, de amúgy reálisan gondolkodik. Néhány reakciója volt csak, amire azt mondtam, hogy ,,OMG, mit csinálsz?"
A mellékszereplőket is jól kidolgozta, összességében minden a helyén volt.
A borító:
IMÁDOM, csupa nagy betűvel (igen, nem véletlenül maradt bekapcsolva a Caps Lock ;) )
A kedvenc borítóim közé tartozik ez a három. Tetszik a stílusa, imádom az ilyen megoldásokat, és azért ha megfigyeljük,láthatjuk, nem csak a főszereplőink bújnak meg rajta.
Egy kis ízelítő:
#1
Mi is volt a másik jelszó?
Qua nesquik mosquitos? Sürgősen be kell szereznem egy másik agyat.
#2
– Már megint beszélgettél a fali fülkével, Gwendolyn. A két szememmel láttam.
– Igen. Tudod, ez a kedvenc fülkém, Gordon. Megsértődik, ha nem állok szóba vele.
#3
Valami keménynek ütköztem a vállammal. – Aú!
– Fogja már meg a kezét, Gideon, maga faragatlan fickó! – mondta Mr. George kissé méltatlankodva. – Nem bevásárlókocsit tol!
#4
– Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy
sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a
mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon
örvendek! Veszel nekem egy macskát?
#5
– És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát.
– Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt
pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a
porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció –
feleltem csípősen.
#6
– (…) Elviselhetetlenül beképzelt vagy!
– Sajnálom. Csak olyan… mámorító érzés, hogy miattam még levegőt is elfelejtesz venni.
#7
– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.
#8
Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt,
hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad
megjelenniük.
