Gayle Forman: Ha maradnék

A történet:

És te hogyan döntenél?

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.

Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

Emberek,zsepit elő! Ha a filmen sírtatok,ezen is garantáltan fogtok. Én sem jártam másként,csak úgy folytak néha a könnyeim.

Tetszett benne,hogy elgondolkodtatott. Komolyabb hangvételű volt,azonban ennek a hangulatnak az élét elvették a visszatekintések,amelyek teljesen kiegészítették egymást,így alkotva tökéletes kontrasztot,és még nagyobb hangsúlyt fektetve a veszteség fájdalmára.

Furcsának találtam,hogy a filmben olyan jelenetek találhatók,amik a könyvben nem kerültek megemlítésre,és fordítva. Például az Adammel kapcsolatos emlékekhez tettek egy kis pluszt a filmben. 

Akárhogy is láttam a  filmet,végigizgultam az egészet,viszont akaratlanul is a film szereplőivel képzeltem el a történetet. Ezért nem szeretem,ha a filmet előbb látom,mint a könyvet. 

Amúgy tetszett a hangvétele,csak sajnálom,hogy vége lett. Viszont nem tudok dönteni,hogy olvassam-e el a második részt is,főleg,hogy most rengeteg olvasmányra tettem szert.

Borító: 

A filmes borító nagyon nagyon tetszik. Bár az,hogy a szereplők rajta voltak,szerintem zavart volna,ha nem látom előtte a filmet. Tetszik ez a kis képkockás megoldás,sokkal jobban,mint az eredeti borító.

Adatok:

Egyéb vélemények (moly.hu)

Idézetek:

#1

Néha magad hozod meg a döntéseidet, néha pedig egyszer csak megtörténnek veled.

#2

Hiszen erről szól az egész, nem igaz? Hogy miként birkózunk meg a veszteségekkel. Mert a szeretet nem tud meghalni, nem tűnik el, nem halványul el. Addig nem, amíg fontos számodra.

#3

– Kérlek szépen, kérlek szépen, kérlek szépen, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, nagyon szépen kérlek! 
Mikor abbahagyja, egyenest az arcomba néz. 
– Kérlek, Mia – könyörög. – Hadd ne kelljen dalt írnom rólad.

#4

– Decemberben nyolcéves leszek. Az már férfikor, és attól kezdve Tednek kell hogy hívjatok – közölte Teddy. 
– Igazán? – A nevetéstől az orromon is narancslé spriccelt.

#5

Mindig is úgy hittem, hogy a cselló magányos hangszer, de most először jutott eszembe, hogy talán inkább én vagyok magányos alkat.