Bevallom őszintén, kicsit tartottam tőle az elején. Mármint nem azért, mert a történet volt félelmetes, hanem mert elég félős vagyok, és akármennyire viccesen is hangzik, féltem, hogy félni fogok. Sőt, először nem is nagyon mertem sötétben olvasni, úgyhogy egy szombat reggelt választottam kezdésnek, de aztán az olvasás éjszakába nyúlt, és rájöttem, hogy nem kellett volna félnem ( azért éjfélkor már nem mertem olvasni). :D
Furcsa volt (jó értelemben), hogy egy fiú szemszögéből olvashattam, mert ez nem annyira elterjedt, bár gondolom, ezzel semmi újat nem mondtam.
Én Anna viktoriánus házát egy pici Rém rom-os beütéssel képzeltem el.
Annát viszont először nehezen tudtam magam elé képzelni.
A történet:
A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…
Nagyon jó volt, bár nekem kicsit kiszámítható az eleje, viszont a vége felé olyan csavar volt, hogy csak nézem. Egyes részek nem igazán tűntek reálisnak, de ez normális egy ilyen könyvnél. Egy dolgot hiányoltam csak, és az Cas anyukájának az aggodalma. Mármint aggódott, de szerintem a legreálisabb az lett volna, hogy amint hazaér, azonnal megnézni, van-e valami baja, stb... Mert azért valljuk be, hogy Cas apja is szellemvadászat közben halt meg, tehát jogos lenne, ha halálra aggódná magát. Az is megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy csak hozzászokott, hogy a fia ezt csinálja, de ha jobban belegondolunk, az apja is rutinos volt...
A karakterek:
Minden karakter a helyén volt, (kivéve Cas anyukájának aggodalma) ezért teljesen meg voltam elégedve a könyvvel, és azonnal neki is láttam a második résznek (erről majd a következő posztban írok). Anna karakterének a kettőssége kitűnően megjelent, és a tépelődése csak fokozta ezt. Mindenképp fejlődő jellem...SPOILER
Mindenképp fejlődő jellem, hisz a végére teljesen máshogy viszonyul Cas barátaihoz, igaz, egy kis segítségre szüksége volt.
SPOILER VÉGE
A borító:
Awww *.* Gyönyörű, már ha lehet ilyet mondani egy szó szerint szellemes borítóra.
Egy kis ízelítő:
#1
Ha az anyád boszorkány, akkor te mi vagy, egy Harry Potter?
#2
Te jó ég – döbbenek rá – én vagyok a pszichiáterek álma: rémálmok,
kísértetek, vér, halál, apa, örökség, satöbbi. És szerelem. Egyszerre.
#3
Nem lenne szabad megengedni, hogy a matekóra kora reggel legyen.
#4
Én a sötétség leple alatt dolgozom, és azokat pusztítom, akiknek nem
lenne szabad szellemként kísérteniük. Ha az emberek tudnák, miket
művelek, biztosan megpróbálnának leállítani. Az idióták mind Casper
pártját fognák, és akkor meg kellene ölnöm Caspert és őket is, miután
Casper átharapta a torkukat.
#5
Még jó, hogy mindenki egyszerűen csak Casnek hív. Ennek persze örülnöm
kéne – apám a skandináv-germán mitológiát is kedvelte, úgyhogy akár
Thornak is hívhatnának; na, az lenne csak totál gáz.
Nemsokára jövök A rémálmok lánya beszámolójával is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése