A történet
Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…
Az első rész eseménydús volt, ez viszont szerintem kicsit vontatott volt egyes helyeken.
Az elején jól indult, izgalmasnak ígérkezett, de amint elértünk volna Annához, kezdett kicsit ellaposodni a történet.Voltak benne izgalmas fordulatok,félelmetes mozzanatok,de mégsem fogott meg annyira, mint a Vérbe öltözött Anna.
A befejezés kettős érzéseket hagyott bennem-egyrészt tetszett, hogy lezárta, nem hagyta lógni a végét a levegőben, de ez a befejezés mégis idegennek hatott nekem egy csöppet, és egyszerű okokból. Persze lehet, hogy csak az eddig olvasott könyveim rózsaszín cukormázas happy-endjei befolyásolnak.
Tetszett, hogy Cas nem volt önző Annával szemben, és nem is tudom, mit vártam, de meglepett, hogy nem az a szokásos vége lett a történetnek, amihez az ember egy idő után hozzászokik.
A karakterek
Egy új karakter bevezetése számomra mindig valamilyen bonyodalmat takar, de számomra ez a mostani, Jestine esetében, ne volt akkora ,,hűha" (ha értitek, mire gondolok). Az új karakterek nekem mindig valami kavarodás, kaland okozói, vegyük például Blake-t az Ónixból, Jacobot az Alkonyatból, vagy Finnicket az Éhezők Viadalából.Jestine szerepét viszont nem igazán értettem. Nekem ő olyan semmitmondó karakter volt, még csak potenciális szerelmi szál is minimálisan rejlett benne, és az is csak Thomassal, aki nem épp egy főszereplő, akármennyire is fontos a történet szempontjából.
Cas jelleme viszont a sztori előrehaladtával egyre szimpatikusabbá vált, de bevallom, főként azért, mert a Pokolba is képes elmenni a szerelméért, és a könyv vége miatt, amit nem szeretnék elspoilerezni. Minden tiszteletem az övé a befejezéssel kapcsolatban, de mégis haragudtam rá egy picit a döntése miatt.
A borító
Ebben semmi kifogásolnivaló nem volt, jól nézett ki, helyén volt minden, bár nekem továbbra is az első rész borítója marad a kedvencem.Egy kis ízelítő:
#1
Anna összevonja a szemöldökét. – Finomkodó úrilány? Feltépem a gyomrodat, kettéhasítalak, aztán úgy százszor odaváglak a sziklához. Aztán megvitatjuk, ki kicsoda.
#2
– Szeretem őt.
– A lány halott.
– A halál számomra más jelentéssel bír, mint az emberek többségének.
– A lány halott.
– A halál számomra más jelentéssel bír, mint az emberek többségének.
#3
De amikor elkezdtél hadonászni a késsel, mint egy béna Krokodil Dundee-utánzat, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek.
#4
– Szia, Cas – mosolyog rám kedvesen. – Írnál az évkönyvembe?
– A legnagyobb örömmel – felelem, és valami személyesen kezdem törni a fejem, de csak blődségek jutnak eszembe. Leírom a nevét, teszek utána egy vesszőt. Mi a fenét írjak? Azt, hogy „Bocs, amiért ejtettelek, de túlságosan is emlékeztettél egy lányra, akit megöltem”? Vagy azt, hogy „Úgysem működött volna. A lány, akit szeretek, kitépte volna a beledet”?
– A legnagyobb örömmel – felelem, és valami személyesen kezdem törni a fejem, de csak blődségek jutnak eszembe. Leírom a nevét, teszek utána egy vesszőt. Mi a fenét írjak? Azt, hogy „Bocs, amiért ejtettelek, de túlságosan is emlékeztettél egy lányra, akit megöltem”? Vagy azt, hogy „Úgysem működött volna. A lány, akit szeretek, kitépte volna a beledet”?
#5
Totál seggfejnek érzem magam, amiért vesztegetem Cait idejét, arról már nem is beszélve, hogy titokban egy halott lányhoz hasonlítgatom, akit négy évvel ezelőtt tettem el láb alól.
