Cassandra Clare: Csontváros

Így, hogy ezt a kötetet csak a 4.  után olvastam, már nem találtam olyan érdekesnek.
Persze maga a könyv jó volt, de így már minden izgalmat lelőtt, hogy tudtam,  mi fog később történni, és a végét is tudtam.

A történetről:

Clary ( aki átlagos emberként él) találkozik egy klubban Jace-el, aki épp akkor öl meg egy fiúnak kinéző démont.
Clary-nek persze nem szabadna őket látnia, de mikor tanú bizonyságot ad az ellenkezőjéről, senki se tudja, hogy tehetett szert a Látásra. Nem akarom lelőni a poént, csak annyit mondok, hogy Clary megtudja, ki is ő valójában, és fejvesztve próbálja megmenteni édesanyját. De az nem olyan egyszerű.

A borítóról:

Igaz, a szín- és összhatás itt is remekül kidolgozott, de ez a borító nem tetszett annyira.
Itt is New York  város képe alkot kontrasztot az egyik szereplő képével. A New York motívum a sorozat minden kötetén (kivéve az Elveszett Lelkek Városa -ban) megtalálható.

A karakterekről:

Gondosan kidolgozott karakterek, erős jellemek jellemzik a kötetet.


A könyv világa mindenkit magával ragad, és csak annyit fogsz kívánni: Ne legyen vége!
Hogy ezt bebizonyítsam, íme néhány részlet:

#1
– Jézusom! – kiáltott fel Luke.
– Á, igazából csak én vagyok – mondta Simon. – Bár már többen mondták, hogy elképesztő, mennyire hasonlítunk.

#2
– Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem.
Dorothea erre harsányan felnevetett. – Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.
– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen.

#3
– Szóval, ha nincs egészen telihold, csak kicsit érzed farkasnak magad? – kérdezte Clary.
– Mondhatjuk.
– Hát akkor nyugodtan dugd ki a fejed a kocsi ablakán, és lógasd ki a nyelved, ha úgy tartja kedved!
Luke elnevette magát. – Vérfarkas vagyok, nem golden retriever.

#4
– Eljött hozzád egy a Néma Testvérek közül. Hodge küldött, hogy ébresszelek fel. Igazából felajánlotta, hogy ő maga jön, de ha már hajnali öt van, gondoltam, kevésbé rágsz be, ha valami szépet látsz.
– Mármint téged?
– Mi mást?

#5
Ha fele olyan humoros lennél, mint amilyennek gondolod magad, fiacskám, akkor kétszer olyan humoros lennél, mint amilyen vagy.