Nem igazán erre számítottam, de pozitív értelemben csalódtam.
A cím alapján én valami fantasy történetre számítottam - amiben nem tévedtem-, de nem igazán erre a fajtára.
Jó néhány könyvben rohangálnak vérfarkasok, vámpírok, halhatatlanok, démonok, stb...
De nem űrlényekre számítottam. Amikor pedig Katy megkéri Daemont, hogy mutassa meg eredeti alakját, először egy kis zöld emberke ugrott be :) (Akárcsak Katynek)De nem, és mint kiderült, a luxenek sokkal inkább emberiek, mint zöldek.
A borító és a szereplők szerintem nem teljesen fedik egymást. Én nem ilyennek képzeltem el sem Katy-t, sem Daemon-t.
Az írónő elég bunkónak ábrázolja Daemont ( de csak Katy szemszögéből). A könyv végén, amikor Daemon gondolataiba is beleleshetünk, teljesen megváltozott a karakterről alkotott képem.
Nagyon tetszett, hogy amikor Katy megtudja, mi is Daemon, sokkal reálisabban reagált, mint pl. Bella az Alkonyatban, vagy Grace a Shiver-ben.
Sokkal érthetőbb a reakciója. Katy megijed, ez természetes. De ki az aki nem fél egy vámpírtól, vagy egy farkastól?
A nyelvezete fiatalos, betekintést nyerhetünk a szereplő érzelmeibe, és -mint Daemon esetében is- megváltoztathatja a kialakított véleményt a karakterről.
Most adták ki a második részét, az Ónixot, amit már alig várok.
