Az Útvesztő (film)-The Maze Runner

Előzetes (magyar felirattal):

The Maze Runner (Az útvesztő) előzetes

A történet:

Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni.

 

A könyvet még nem olvastam, ezért nem tudom, mennyire hasonlít, vagy tér el tőle, de  az biztos, hogy ezek után biztosan elolvasom. Eddig nem tudtam magam rászánni, hogy megnézzem, de most valahogy mégis eljutottam hozzá, és nagyon tetszik. Érdekes, fordulatokkal teli, és részleteiben is kidolgozott, minden apróságra figyeltek. Nem igazán találtam benne hibát. Az az igazi poszt-apokaliptikus film, ami akár 5-6-odszorra is leköti az embert. Csak ne lenne az a fránya függő vég... Mi tagadás, nem nagyon rajongok értük, mert az ember beleőrül, amíg kijön a következő rész, és megtudja, hogy mi is van. 

A karakterek:

 Nagyon helyén volt minden. Dylan O'Brien (Thomas) nagyon jó választás volt.
Amúgy jól ki voltak dolgozva, a ruha, minden a helyén volt, olyan igazi ,,elveszett fiúknak" tűntek.(igen, mint a Pán Péterben :DD )
Amúgy ez a társadalomkép, amit a fiúk létrehoztak, több könyvben is megjelenik, igaz, csak elvonatkoztatva. Itt is van a szabályokat szorosan betartó, és betartató réteg, akik bármit megtesznek ezekért, és vannak azok, akiket az sem érdekel, hogy áthágják a szabályokat, csak jussanak ki élve, és vannak, akik kicsit mindkettő felé hajlanak. A Legyek Urában láttam hasonlót, és talán az Éhezők Viadalában is, de az nem kifejezetten azonosítható ezzel a sablonnal.
Amúgy egész jól összehozták a saját kis társadalmukat, mindenkinek meg volt a szerepe.
Thomasra visszatérve:
Tényleg nagyon jól játszotta el Dylan, hogy nem tudja, hol van. Szerintem remekül azonosult a szereppel.

Egyéb:

A díszlet valami hihetetlen jó volt.
Nem határolódott el élesen, hogy melyik részt vették fel zöld háttér előtt. Nagyon gyakori, hogy simán észre lehet venni a nem túl jól kidolgozott munkát, de itt erről szó sem volt.
A ruhákat is nagyon eltalálták, és a sminkesek jó munkát végeztek, amikor valakit ,,megszúrtak".
Csak annak a kis hátitasinak nem értettem a lényegét... Oké, praktikus, de elég érdekesen mutat.

Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógia

Most láttam csak, hogy még nem írtam erről a sorozatról. Még régebben olvastam, és az egész történet egybefolyik, ezért is írok egyben róla.
Amikor befejeztem a Smaragdzöldet, az az üresség kerített hatalmába, amikor többet akarsz belőle, de tudod, hogy nincs.
Először csak az első részt vettem ki a könyvtárból, nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz, vagy hogy nem egész két nap alatt kiolvasom. Ha jól emlékszem, másnap épp péntek volt, nagy szerencsémre, úgyhogy iskola után irány a könyvtár, ahova úgy léptem be, hogy imádkoztam érte, hogy még bent legyen. Szerencsére bent volt, így már vasárnapra végeztem a könyvvel.
Nem is tudom, hol kezdjem...

 Történet:

 Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden! 

A másik két rész tartalmát a spoiler-veszély miatt csak linkként illesztem be.
Zafírkék
Smaragdzöld

Gondolom, azt már kitaláltátok, hogy nagyon tetszett, ezért ezt nem is ecsetelném tovább. :)
Nagyon tetszik az írónő stílusa, és az is, ahogy a történetszálat vezeti. Hagy nekünk talányokat, amitől az olvasás még izgalmasabb lesz, és amiért megéri elhalasztani egy vacsorát. Mindig megfűszerezi a dolgokat egy csavarral, és igazi meglepetéseket okoz.

A karakterek:

Őszintén bevallom: a Gideon név nekem elég furcsa választás volt...( nekem egy liba jutott róla eszembe-de csak a Gőgös Gúnár Gedeon miatt, mivel a Gedeon az már majdnem Gideon).
De nagyon megkedveltem a karaktert már az első megjelenése után.

Gwen már az elejétől szimpatikus volt. Az ő nevében az  tűnt fel, hogy Gwen és Gideon neve is G betűvel kezdődik. (Véletlen volna?). Talán egy picit naiv, de amúgy reálisan gondolkodik. Néhány reakciója volt csak, amire azt mondtam, hogy ,,OMG, mit csinálsz?"

A mellékszereplőket is jól kidolgozta, összességében minden a helyén volt.

A borító:

IMÁDOM, csupa nagy betűvel (igen, nem véletlenül maradt bekapcsolva a Caps Lock ;) ) 
A kedvenc borítóim közé tartozik ez a három. Tetszik a stílusa, imádom az ilyen megoldásokat, és azért ha megfigyeljük,láthatjuk, nem csak a főszereplőink bújnak meg rajta.

 Egy kis ízelítő:

#1
Mi is volt a másik jelszó? Qua nesquik mosquitos? Sürgősen be kell szereznem egy másik agyat.

#2
– Már megint beszélgettél a fali fülkével, Gwendolyn. A két szememmel láttam.
– Igen. Tudod, ez a kedvenc fülkém, Gordon. Megsértődik, ha nem állok szóba vele.

#3
Valami keménynek ütköztem a vállammal. – Aú!
– Fogja már meg a kezét, Gideon, maga faragatlan fickó! – mondta Mr. George kissé méltatlankodva. – Nem bevásárlókocsit tol!

#4
 – Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?

#5
 – És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát.
– Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen.

#6
 – (…) Elviselhetetlenül beképzelt vagy!
– Sajnálom. Csak olyan… mámorító érzés, hogy miattam még levegőt is elfelejtesz venni.

#7
 – Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.

#8
Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük.

Melissa Landers: Elidegenítve

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen régen írtam, de az utolsó bejegyzés óta kissé sűrűre sikeredtek a napjaim.

Imádtam ezt a könyvet, le sem tudtam tenni (ezt sem) :)
Nem tudom, ti voltatok-e már így, de ha tehettem volna, kitámasztottam volna a szemeimet, csak hogy tovább olvashassam. Ha az ember ilyen könyvet olvas, véteknek tűnik aludni mellette, legalábbis én így éreztem. Mivel könyvtárból olvastam (a könyvtárak megszállottja vagyok), a második részhez még nem jutottam hozzá, de már tűkön ülve várom, hogy beszerezzék. Ahogy olvastam, egy trilógia lesz.
Szerintem az Obszidián rajongóknak is tetszeni fog :)

A  történet:

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

Először nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Bevallom, csak a borítója miatt vettem ki, a tartalmát csak otthon olvastam. Ha emlékeztek, a Facebook oldalon meg is kérdeztelek Titeket, hogy mit olvassak előbb, mert kicsit vonakodtam tőle. Mindennek ellenére kimondottan kellemeset csalódtam.

Borító:

,,Ne ítéld meg a könyvet a borítójáról!"- Hát én nem ezt tettem. Mint már az előbb is írtam, csak a kinézete miatt hoztam el a könyvtárból. Nagyon tetszik,hihetetlenül jól oldották meg.

Egy kis ízelítő:

#1
– Hát, azt hiszem, mi mindketten…- Aelyx elhallgatott, és próbálta felidézni a kifejezést,amit előző nap hallott a tévében.- Csiszolatlan botok voltunk.
Cara zavarodott arckifejezését látva Aelyx gyanította, hogy valamit rosszul mondott. Aztán néhány másodperc megfeszített gondolkodás után a lányból kitört a nevetés.
– Ó! Úgy érted, hogy faragatlan bunkók?

#2
– (…) Azon kívül azt sem szeretem, ahogy rád néz.
– Mi? – pördült meg Cara egy övvel meg egy szoknyával a kezében. – Miért, hogy néz rám?
Tori felvonta a szemöldökét, majd az egyik keze mutató- és hüvelykujjával egy kört formált, amin lassan keresztüldugta a másik keze mutatóujját.
– Úgy, mint aki szeretne leszállni az űrhajójával az űrkikötődbe.

#3
 Pokolba a szénhidrátdiétával! Az élet túlságosan rövid az ilyen hülyeségekhez.

#4
– És a kolbász hogyan készül? – kérdezte Aelyx.
Apa szárazon felnevetett az asztal túlfelén.
– Ez azok közé a dolgok közé tartozik, ahol a tudatlanság áldást jelent – mondta.

#5
 – Mi ez? – kérdezte a fiú, és az orrához emelte a kis barna kockát. – Elég erős szaga van.
– Csokoládénak hívják. Ízleni fog.
– Ezt mondtad a Skittlesre is. Aztán szivárványszínűt hánytam tőle.

Nektek mi a véleményetek? Írjátok le kommentben :)

Figyelem!
A következő ajánlóban Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve című könyvéről fogok írni, ehhez szeretném a segítségeteket, pontosabban a véleményeteket kérni. Ki fog kerülni egy poszt, és arra szeretnélek kérni Titeket, hogy kommentben írjátok le a véleményeteket a könyvről, hogy bekerülhessen a posztba. Előre is köszönöm :)

John Green: Csillagainkban a hiba

Hol is kezdjem?
Nagyon, nagyon, nagyon sírtam ezen a könyvön. Hihetetlenül jó könyv, ami egyben szép és szomorú.
A karaktereket a végére annyira megszerettem, hogy ha nem ilyen hihetetlenül jól írja le az író, akkor is sírtam volna.
Egyenlőre ez az első és egyetlen könyv, amit John Green-től olvastam, de ez nem sokáig marad így.
A könyv 2012-es megjelenésű, a film pedig 2014-es. Ennek hatására kezdtem el olvasni a könyvet, és nem bántam meg, sőt...
Nagyon örülök, hogy elolvastam.
Először, bevallom kicsit vonakodtam a filmtől, mert mások miután megnézték a filmet, azt mondták, nagyon sokat sírtak rajta, én pedig nem igazán szeretek filmeken sírni. Aztán mégis rászántam magam, és kiderült, hogy habár rengeteget sírtam rajta, mégis egy olyan történettel lettem gazdagabb, ami megváltoztatja az ember gondolkodásmódját. 

A történet:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

A borító:

Két borítóval szerezhető be, filmessel, és egy kékkel. A kék nagyon tetszik, ötletes, felhívja az ember figyelmét a könyvesbolt polcán.

Egy kis ízelítő:

#1 ( ez a könyv is ilyen szerintem, mint az idézetben foglalt)
Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek (…), amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.

#2
Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.

#3
Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél.

#4
– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék.

#5
Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?

2014 vége

Sziasztok!
Egy remek évet zárunk. December 20-án lett 1 éves a blog. Sajnálom, hogy az utóbbi időben nem voltam valami aktív, de mostantól igyekszem, azonban hálás lennék a visszajelzéseitekért, hiszen ez hatalmas motiváció nekem.
Igaz, mostanában a „Már olvastam" részt sem frissítettem, de azért elmondhatom, hogy idén 40 könyvet olvastam. Hamarosan frissítem a listát, és a kritikák terén is felhozom a lemaradást.
Boldog új évet kívánok mindenkinek!