Isaac Marion: Eleven testek

A történet

,,Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi." – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője

R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.
Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

Amerikában minden nézőcsúcsot megdöntött a regényből készült film John Malkovich főszereplésével!

Szuper volt. Magával ragadott. De várjunk csak... Szerelmes zombik?!
Mostanában sok zombis dolgot nézek, illetve olvasok. The Walking Dead, Z NAtion, Z Világháború, A Woodburybe vezető út, Fear the Walking Dead... Ezek mind-mind olyan poszt-apokaliptikus,zombi apokalipszisre fókuszáló filmek, könyvek, képregények,sorozatok, amik olyan valósághűek, hogy még egy ,,Zombi túlélő kézikönyv" című könyvet is kiadtak. Nekem ebbe a világba nem illik egy zombi fiú, aki megőrizte a tudtát... Nem részletezem, mert elspoilerezném az egészet, legyen elég annyi, hogy valaki, aki embert eszik, nem valószínű, hogy meghagyja egy lány életét, csak mert szép... De ebbe tényleg nem mennék bele, hisz bármi megtörténhet, nem?
Amúgy ezektől eltekintve tetszett a történet.
Én a filmet láttam először, és bár furcsa volt, már akkor is tetszett.Egyébként nagyon sokszor a filmet látom előbb, és ez olvasásnál kicsit befolyásol abban, hogy képzelem el a dolgokat.
A történetvezetés jó volt, az író épp kellő mennyiségű rejtélyt hagyott nekünk, és a kidolgozás is pontosabb volt, mint a filmben.
SPOILER
Nagyon tetszett az a rész, amikor R fejébe száll az alkohol, nagyon jót derültem rajta, hisz sehol sem lehet részeg zombikat látni.
SPOILER VÉGE
Amúgy a történet nekem picit a Szépség és a szörnyetegre hajaz.

A karakterek

Nekem nagyon szembetűnő volt,hogy a főszereplőink neve R és Julie,mint Rómeó és Júlia...
Amúgy jól kidolgozott karakterekkel volt dolgom,imádtam az egészet,ahogy volt.

A borító

Kedvenc színem a piros... Ettől függetlenül akkor is tetszett volna,ha hupilila lett volna. Mondjuk elsőre kicsit furcsa volt, de még belefér.

Happy Halloween!

  

Halloween/halottak napja alkalmából hoztam egy rémtörténetet Nektek :)
(nem saját írás)

A végzetes buli
Egyik este Mary szülei konferenciára mentek, otthon hagyták Maryt, és a lelkére kötötték, hogy ne tartson bulit. De Mary, amint szülei elmentek, rögtön elkezdett készülődni, és minden barátját meghívta a bulira. A buli egész éjszaka tartott, amikor hirtelen beborult az ég, hatalmas vihar lett. Villámlott egy nagyot, és hirtelen kiment az áram. Két ember fölment a padlásra, hogy megnézze a biztosítékot. Megbeszélték, hogyha három percig nem jönnek le, menjen utánuk két pár, hogyha segíteni kell, vagy ilyesmi. A vendégek, és Mary vártak egy percet, három percet, de nem jött le senki. Fölment újabb két ember, de azok sem jöttek le. Fölment a következő pár, de azoknak is nyoma veszett. Már csak egy pár volt, és Mary egyedül. Azok is fölmentek. És csodák csodájára azok sem jöttek le három percig. Mary-nek föl kellett mennie. Fölért a padlásra. Felkapcsolta a villanyt, és a padlás tele volt a vendégek hulláival. Mary látott egy papírdarabot a padlás másik végén. át furakodta magát a hullatengeren, és felvette az papírdarabot. Ez állt rajta: Fordulj meg!   És Mary  megfordult. Hirtelen egy kést döftek a mellkasába! Ekkor felébredt! Nagyon megkönnyebbült, nagy kő esett le a szívéről, hogy ez csak egy álom volt. Délelőtt a szülei közölték vele, hogy konferenciára kell menniük.
(az eredeti oldalért katt ide)

#Versnap- Vörösmarty Mihály:A Holdhoz

Jó hold, ki békén szenveded
Kéretni sápadt képedet,
Kihez boldog, boldogtalan
Sohajtva járúl úntalan,
Hallgass meg egyszer engem is,
Nagy tisztelődet - igen is!
Csak, hogy még nem volt alkalom
Ezt így szemedbe mondanom;
Vagy jobban szólva, még soha
Rád nem szorúltam úgy mint ma.
Kérlek tehát, ha majd leszállsz,
Holott fejérlik ama ház,
Tekints be kisded ablakán,
Megette űl egy barna lány.
Talán épen most vetkezik,
A gyöngyöm! s rám emlékezik;
Vagy mint ím szinte magam is,
Még asztalnál űl a hamis,
És csintalansággal tele
Kezében nyugszik szép feje.
Igen tehát! ha majd benézsz,
Ajkán, mely édes, mint a méz,
Nevemben egy szűz csókot hagyj
     - Egy csókot - adni nem oly nagy -
S mondd, hogy, ha már úgyis szeret,
Szeressen inkább engemet.
Hisz az miébe sem kerűl,
S engem mulatna vég ne'kűl;
S ha már szeretni fog talán,
Mondd, hogy szeressen igazán.
Mert az már mégsem illenék,
Ha végre szarvat öltenék.
Mondjad, hogy én őt szeretem,
Mig el nem hagy lélekzetem,
S hogy, ah! ha szíve meg nem szán,
Még szent Mihál visz el lován.
Mondd, hogy forró szerelmemért
Nyujtson szerelme méltó bért.
Mondd, hogy ne légyen változó,
S hűségi eske puszta szó. -
Mosolygasz? csintalan sugár!
Bolond beszédek, úgy-e bár?
Aligha úgy nem lesz; no hát
Jó hold komám, csendes jó éjszakát!

1836

#Író bemutatása: Stephenie Meyer

Stephenie Morgan Meyer (Hartford, Connecticut, USA, 1973. december 24. –) amerikai írónő. Szülei Stephen és Candy Morgan. Keresztnevét édesapja után kapta, persze lányosítva. Öt testvére van: Seth (aki az írónő honlapját szerkeszti), Emily, Jacob, Paul és Heidi. Gyermekkorukat Phoenixben, Arizonában töltötték. Itt ismerkedett meg férjével is (akinek beceneve "Pancho") és 1994-ben össze is házasodtak. Stephenie egy évvel később sikeresen befejezte a Brigham Young Egyetem, angol szakát.
Az Alkonyat ötlete álmában fogant meg, egész pontosan 2003. június 2-án. Álmában egy halandó lányt látott, aki egy vámpír fiúval beszélgetett egy mezőn. A vámpír szerelmes volt a lányba, de ugyanakkor mérhetetlenül kívánta annak vérét is. Miután felébredt, úszóedzésre vitte fiait, és amíg rájuk várakozott, addig aprólékosan megírta álmának történéseit, később ez lett az Alkonyat (egyik leghíresebb) 13. fejezete. Szinte minden napját a számítógép előtt töltötte és írt. Éjjeliszekrényére jegyzetfüzetet és ceruzát készített ki. Amikor éjjel vagy reggel felébredt és álmában olyan dolgot látott, ami a könyv hasznára válhat, akkor rögtön leírta. Azelőtt soha nem írt semmit, de onnantól, hogy papírra vetette a 13-as fejezetet, csupán három hónapjába telt, míg elkészült a teljes könyvvel, és nekikezdett az Epilógusok írásának is. Rengeteget készített belőlük, így nyilvánvalóvá vált számára, hogy a történetnek még koránt sincs vége.

Eddigi munkássága

• Alkonyat (Twilight), Könyvmolyképző Kiadó, 2005
• Újhold (New Moon), Könyvmolyképző Kiadó, 2006
• Napfogyatkozás (Eclipse), Könyvmolyképző Kiadó, 2007
• Pokoli báléjszakák (Prom nights from Hell) (Rövid történetek, társírók: Meg Cabot, Kim Harrison, Michele Jaffe, Lauren Myracle), Könyvmolyképző Kiadó, 2009
• A burok (The Host), Agave Könyvek, 2008
• Hajnalhasadás (Breaking Dawn), Könyvmolyképző Kiadó, 2008
• Bree Tanner rövid második élete (The short second life of Bree Tanner), Könyvmolyképző Kiadó, 2010

 Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Stephenie_Meyer#Eddigi_munk.C3.A1ss.C3.A1ga
 

#Saját alkotás- Tél ( Claudia Potter)

Jő a tél, mint holmi faggyal övezett istenség.
Letarol mindent, ellenállni képtelenség.
Megfagyasztja ereinkben a cseppnyi meleget,
Már csak egy esélyünk van, a szeretet.

Hol szeretet lakik, nem úr a fagyos halál,
Ebben minden lélek mentsvárat talál.
S ha zord tél jő, küzdj, mint egy madár,
Legyen a szeretet számodra felolvasztó ár.

#Versnap- Emily Dickinson: Csak két ízben veszett belé...

Csak két ízben veszett belé
A sírba mindenem.
Atyám,két ízben álltam
Kapudban nincstelen.

Károm kétszer adták
Meg az angyalok.
Tolvaj! Bankár! Isten!
Megint koldus vagyok.

Mi a véleményetek a versről? 

Író bemutatása-Kerstin Gier

Írói életmű

1996	Kerstin Gier: Männer und andere Katastrophen Kerstin Gier: Férfiak és egyéb katasztrófák
1997	Kerstin Gier: Die Laufmasche
1998	Kerstin Gier: Die Braut sagt leider nein
	Kerstin Gier: Fisherman’s Friend in meiner Koje
2005	Kerstin Gier: Die Mütter-Mafia Kerstin Gier: Anyák maffiája
2006	Kerstin Gier: Die Patin Kerstin Gier: Keresztanya
2007	Kerstin Gier: Für jede Lösung ein Problem Kerstin Gier: Halálom után felbontandó Kerstin Gier: For Every Solution, A Problem
	Kerstin Gier: Lügen, die von Herzen kommen
	Kerstin Gier: Jungs sind wie Kaugummi Kerstin Gier: A fiúk olyanok, mint a rágógumi
	Kerstin Gier: Ach, wär ich nur zu Hause geblieben
	Kerstin Gier: Ehebrecher und andere Unschuldslämmer
2008	Kerstin Gier: Ein unmoralisches Sonderangebot Kerstin Gier: Felettébb tisztességtelen ajánlat
2009	Kerstin Gier: Rubinrot Kerstin Gier: Rubinvörös Kerstin Gier: Ruby Red Kerstin Gier: Rouge Rubis Kerstin Gier: Rosu de rubin Kerstin Gier: Czerwień Rubinu Kerstin Gier: Rubí Kerstin Gier: Red
	Kerstin Gier: Gegensätze ziehen sich aus
	Kerstin Gier: In Wahrheit wird viel mehr gelogen
2010	Kerstin Gier: Saphirblau Kerstin Gier: Zafírkék Kerstin Gier: Sapphire Blue Kerstin Gier: Albastru de safir Kerstin Gier: Bleu Saphir Kerstin Gier: Błękit Szafiru Kerstin Gier: Zafiro Kerstin Gier: Blue
	Kerstin Gier: Smaragdgrün Kerstin Gier: Smaragdzöld Kerstin Gier: Emerald Green Kerstin Gier: Verde de smarald Kerstin Gier: Esmeralda Kerstin Gier: Vert Éméraude Kerstin Gier: Zieleń Szmaragdu Kerstin Gier: Green
2011	Kerstin Gier: Auf der anderen Seite ist das Gras viel grüner
	Kerstin Gier: Die Mütter-Mafia und Friends
2013	Kerstin Gier: Silber – Das erste Buch der Träume Kerstin Gier: Prvá strieborná kniha snov Kerstin Gier: Dream a Little Dream Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve Kerstin Gier: Silver – Il libro dei sogni
	Kerstin Gier: Das Mütter-Mafia-Buch
2014	Kerstin Gier: Silber – Das zweite Buch der Träume Kerstin Gier: Silver – La porta di Liv
2015	Kerstin Gier: Silber – Das dritte Buch der Träume

Eddig csak az Időtlen szerelem trilógiát olvastam az írónőtől, de azt nagyon imádtam. Most fog megjelenni magyarul a Silber-Az álmok első könyve, és nagyon várom már. Szeretnék még sok-sok könyvet elolvasni tőle, de ez az, amit a legjobban várok.

---

Már várom

Nagyon nagyon nagyon nagyon várom már Kerstin Gier:Silber-Az álmok első könyve című újabb művét. Szinte ugráltam a boldogságtól, amikor megláttam, hogy új könyve már árazás alatt van a Könyvmolyképző kiadónál (a honlapért katt ide). A borítója gyönyörű lesz, és már alig tudom kivárni, hogy a polcomon pihenhessen.

A tartalom:

Kerstin Gier bestseller-szerző az álmok titokzatos birodalmába csábít minket.

Titokzatos ajtók gyíkot mintázó ajtógombokkal, beszélő kőfigurák és egy megvadult dadus, kezében egy bárddal… Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három legjobb barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. Ez vajon tényleg lehetséges? Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

A kiadó:

Könyvmolyképző kiadó

A könyvről:

Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Silber - Das erste Buch der Träume
Fordító: Szakál Gertrúd
ISBN: 9789632456744
Elit start: 2015. ősz
Várható megjelenés: 2015. ősz
Termékkód: 7120

Kendare Blake: A rémálmok lánya

A történet

Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…

Maga az alaptörténet jó lett volna, de a kivitelezés számomra kicsit lehangoló volt, főleg az első rész után.Nem igazán voltam vele megelégedve.
Az első rész eseménydús volt, ez viszont szerintem kicsit vontatott volt egyes helyeken.
Az elején jól indult, izgalmasnak ígérkezett, de amint elértünk volna Annához, kezdett kicsit ellaposodni a történet.
Voltak benne izgalmas fordulatok,félelmetes mozzanatok,de mégsem fogott meg annyira, mint a Vérbe öltözött Anna.
A befejezés kettős érzéseket hagyott bennem-egyrészt tetszett, hogy lezárta, nem hagyta lógni a végét a levegőben, de ez a befejezés mégis idegennek hatott nekem egy csöppet, és egyszerű okokból. Persze lehet, hogy csak az eddig olvasott könyveim rózsaszín cukormázas happy-endjei befolyásolnak.
Tetszett, hogy Cas nem volt önző Annával szemben, és nem is tudom, mit vártam, de meglepett, hogy nem az a szokásos vége lett a történetnek, amihez az ember egy idő után hozzászokik.

A karakterek

Egy új karakter bevezetése számomra mindig valamilyen bonyodalmat takar, de számomra ez a mostani, Jestine esetében, ne volt akkora ,,hűha" (ha értitek, mire gondolok). Az új karakterek nekem mindig valami kavarodás, kaland okozói, vegyük például Blake-t az Ónixból, Jacobot az Alkonyatból, vagy Finnicket az Éhezők Viadalából.
Jestine szerepét viszont nem igazán értettem. Nekem ő olyan semmitmondó karakter volt, még csak potenciális szerelmi szál is minimálisan rejlett benne, és az is csak Thomassal, aki nem épp egy főszereplő, akármennyire is fontos a történet szempontjából.
Cas jelleme viszont a sztori előrehaladtával egyre szimpatikusabbá vált, de bevallom, főként azért, mert a Pokolba is képes elmenni a szerelméért, és a könyv vége miatt, amit nem szeretnék elspoilerezni. Minden tiszteletem az övé a befejezéssel kapcsolatban, de mégis haragudtam rá egy picit a döntése miatt.

A borító

Ebben semmi kifogásolnivaló nem volt, jól nézett ki, helyén volt minden, bár nekem továbbra is az első rész borítója marad a kedvencem.

Egy kis ízelítő:

#1

Anna összevonja a szemöldökét. – Finomkodó úrilány? Feltépem a gyomrodat, kettéhasítalak, aztán úgy százszor odaváglak a sziklához. Aztán megvitatjuk, ki kicsoda.

#2

– Szeretem őt. 
– A lány halott. 
– A halál számomra más jelentéssel bír, mint az emberek többségének.

#3

De amikor elkezdtél hadonászni a késsel, mint egy béna Krokodil Dundee-utánzat, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek.

#4

– Szia, Cas – mosolyog rám kedvesen. – Írnál az évkönyvembe? 
– A legnagyobb örömmel – felelem, és valami személyesen kezdem törni a fejem, de csak blődségek jutnak eszembe. Leírom a nevét, teszek utána egy vesszőt. Mi a fenét írjak? Azt, hogy „Bocs, amiért ejtettelek, de túlságosan is emlékeztettél egy lányra, akit megöltem”? Vagy azt, hogy „Úgysem működött volna. A lány, akit szeretek, kitépte volna a beledet”?

#5

Totál seggfejnek érzem magam, amiért vesztegetem Cait idejét, arról már nem is beszélve, hogy titokban egy halott lányhoz hasonlítgatom, akit négy évvel ezelőtt tettem el láb alól.

Az Útvesztő (film)-The Maze Runner

Előzetes (magyar felirattal):

The Maze Runner (Az útvesztő) előzetes

A történet:

Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni.

 

A könyvet még nem olvastam, ezért nem tudom, mennyire hasonlít, vagy tér el tőle, de  az biztos, hogy ezek után biztosan elolvasom. Eddig nem tudtam magam rászánni, hogy megnézzem, de most valahogy mégis eljutottam hozzá, és nagyon tetszik. Érdekes, fordulatokkal teli, és részleteiben is kidolgozott, minden apróságra figyeltek. Nem igazán találtam benne hibát. Az az igazi poszt-apokaliptikus film, ami akár 5-6-odszorra is leköti az embert. Csak ne lenne az a fránya függő vég... Mi tagadás, nem nagyon rajongok értük, mert az ember beleőrül, amíg kijön a következő rész, és megtudja, hogy mi is van. 

A karakterek:

 Nagyon helyén volt minden. Dylan O'Brien (Thomas) nagyon jó választás volt.
Amúgy jól ki voltak dolgozva, a ruha, minden a helyén volt, olyan igazi ,,elveszett fiúknak" tűntek.(igen, mint a Pán Péterben :DD )
Amúgy ez a társadalomkép, amit a fiúk létrehoztak, több könyvben is megjelenik, igaz, csak elvonatkoztatva. Itt is van a szabályokat szorosan betartó, és betartató réteg, akik bármit megtesznek ezekért, és vannak azok, akiket az sem érdekel, hogy áthágják a szabályokat, csak jussanak ki élve, és vannak, akik kicsit mindkettő felé hajlanak. A Legyek Urában láttam hasonlót, és talán az Éhezők Viadalában is, de az nem kifejezetten azonosítható ezzel a sablonnal.
Amúgy egész jól összehozták a saját kis társadalmukat, mindenkinek meg volt a szerepe.
Thomasra visszatérve:
Tényleg nagyon jól játszotta el Dylan, hogy nem tudja, hol van. Szerintem remekül azonosult a szereppel.

Egyéb:

A díszlet valami hihetetlen jó volt.
Nem határolódott el élesen, hogy melyik részt vették fel zöld háttér előtt. Nagyon gyakori, hogy simán észre lehet venni a nem túl jól kidolgozott munkát, de itt erről szó sem volt.
A ruhákat is nagyon eltalálták, és a sminkesek jó munkát végeztek, amikor valakit ,,megszúrtak".
Csak annak a kis hátitasinak nem értettem a lényegét... Oké, praktikus, de elég érdekesen mutat.

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

 

Bevallom őszintén, kicsit tartottam tőle az elején. Mármint nem azért, mert a történet volt félelmetes, hanem mert elég félős vagyok, és akármennyire viccesen is hangzik, féltem, hogy félni fogok. Sőt, először nem is nagyon mertem sötétben olvasni, úgyhogy egy szombat reggelt választottam kezdésnek, de aztán az olvasás éjszakába nyúlt, és rájöttem, hogy nem kellett volna félnem ( azért éjfélkor már nem mertem olvasni). :D

Furcsa  volt (jó értelemben), hogy egy fiú szemszögéből olvashattam, mert ez nem annyira elterjedt, bár gondolom, ezzel semmi újat nem mondtam. 

Én Anna viktoriánus házát egy pici Rém rom-os beütéssel képzeltem el.

Annát viszont először nehezen tudtam magam elé képzelni. 

 A történet:

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.
Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…

Nagyon jó volt, bár nekem kicsit kiszámítható az eleje, viszont a vége felé olyan csavar volt, hogy csak nézem. Egyes részek nem igazán tűntek reálisnak, de ez normális egy ilyen könyvnél. Egy dolgot hiányoltam csak, és az Cas anyukájának az aggodalma. Mármint aggódott, de szerintem a legreálisabb az lett volna, hogy amint hazaér, azonnal megnézni, van-e valami baja, stb... Mert azért valljuk be, hogy Cas apja is szellemvadászat közben halt meg, tehát jogos lenne, ha halálra aggódná magát. Az is megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy csak hozzászokott, hogy a fia  ezt csinálja, de ha jobban belegondolunk, az apja is rutinos volt...

A karakterek:

Minden karakter a helyén volt, (kivéve Cas anyukájának aggodalma) ezért teljesen meg voltam elégedve a könyvvel, és azonnal neki is láttam a második résznek (erről majd a következő posztban írok). Anna karakterének a kettőssége kitűnően megjelent, és a tépelődése csak fokozta ezt. Mindenképp fejlődő jellem...
SPOILER 
 Mindenképp fejlődő jellem, hisz a végére teljesen máshogy viszonyul Cas barátaihoz, igaz, egy kis segítségre szüksége volt.
SPOILER VÉGE

  A borító:

Awww *.* Gyönyörű, már ha lehet ilyet mondani egy szó szerint szellemes borítóra.

 A piros nagyon szépen mutat a fehéren,nagyon tetszik, és az is, hogy a második rész borítója is hasonló.

 Egy kis ízelítő:

#1
Ha az anyád boszorkány, akkor te mi vagy, egy Harry Potter?

#2
Te jó ég – döbbenek rá – én vagyok a pszichiáterek álma: rémálmok, kísértetek, vér, halál, apa, örökség, satöbbi. És szerelem. Egyszerre.

#3
 Nem lenne szabad megengedni, hogy a matekóra kora reggel legyen.

#4
Én a sötétség leple alatt dolgozom, és azokat pusztítom, akiknek nem lenne szabad szellemként kísérteniük. Ha az emberek tudnák, miket művelek, biztosan megpróbálnának leállítani. Az idióták mind Casper pártját fognák, és akkor meg kellene ölnöm Caspert és őket is, miután Casper átharapta a torkukat.

#5
Még jó, hogy mindenki egyszerűen csak Casnek hív. Ennek persze örülnöm kéne – apám a skandináv-germán mitológiát is kedvelte, úgyhogy akár Thornak is hívhatnának; na, az lenne csak totál gáz.


Nemsokára jövök A rémálmok lánya beszámolójával is.
 

Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógia

Most láttam csak, hogy még nem írtam erről a sorozatról. Még régebben olvastam, és az egész történet egybefolyik, ezért is írok egyben róla.
Amikor befejeztem a Smaragdzöldet, az az üresség kerített hatalmába, amikor többet akarsz belőle, de tudod, hogy nincs.
Először csak az első részt vettem ki a könyvtárból, nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz, vagy hogy nem egész két nap alatt kiolvasom. Ha jól emlékszem, másnap épp péntek volt, nagy szerencsémre, úgyhogy iskola után irány a könyvtár, ahova úgy léptem be, hogy imádkoztam érte, hogy még bent legyen. Szerencsére bent volt, így már vasárnapra végeztem a könyvvel.
Nem is tudom, hol kezdjem...

 Történet:

 Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden! 

A másik két rész tartalmát a spoiler-veszély miatt csak linkként illesztem be.
Zafírkék
Smaragdzöld

Gondolom, azt már kitaláltátok, hogy nagyon tetszett, ezért ezt nem is ecsetelném tovább. :)
Nagyon tetszik az írónő stílusa, és az is, ahogy a történetszálat vezeti. Hagy nekünk talányokat, amitől az olvasás még izgalmasabb lesz, és amiért megéri elhalasztani egy vacsorát. Mindig megfűszerezi a dolgokat egy csavarral, és igazi meglepetéseket okoz.

A karakterek:

Őszintén bevallom: a Gideon név nekem elég furcsa választás volt...( nekem egy liba jutott róla eszembe-de csak a Gőgös Gúnár Gedeon miatt, mivel a Gedeon az már majdnem Gideon).
De nagyon megkedveltem a karaktert már az első megjelenése után.

Gwen már az elejétől szimpatikus volt. Az ő nevében az  tűnt fel, hogy Gwen és Gideon neve is G betűvel kezdődik. (Véletlen volna?). Talán egy picit naiv, de amúgy reálisan gondolkodik. Néhány reakciója volt csak, amire azt mondtam, hogy ,,OMG, mit csinálsz?"

A mellékszereplőket is jól kidolgozta, összességében minden a helyén volt.

A borító:

IMÁDOM, csupa nagy betűvel (igen, nem véletlenül maradt bekapcsolva a Caps Lock ;) ) 
A kedvenc borítóim közé tartozik ez a három. Tetszik a stílusa, imádom az ilyen megoldásokat, és azért ha megfigyeljük,láthatjuk, nem csak a főszereplőink bújnak meg rajta.

 Egy kis ízelítő:

#1
Mi is volt a másik jelszó? Qua nesquik mosquitos? Sürgősen be kell szereznem egy másik agyat.

#2
– Már megint beszélgettél a fali fülkével, Gwendolyn. A két szememmel láttam.
– Igen. Tudod, ez a kedvenc fülkém, Gordon. Megsértődik, ha nem állok szóba vele.

#3
Valami keménynek ütköztem a vállammal. – Aú!
– Fogja már meg a kezét, Gideon, maga faragatlan fickó! – mondta Mr. George kissé méltatlankodva. – Nem bevásárlókocsit tol!

#4
 – Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?

#5
 – És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát.
– Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen.

#6
 – (…) Elviselhetetlenül beképzelt vagy!
– Sajnálom. Csak olyan… mámorító érzés, hogy miattam még levegőt is elfelejtesz venni.

#7
 – Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.

#8
Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük.

Melissa Landers: Elidegenítve

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen régen írtam, de az utolsó bejegyzés óta kissé sűrűre sikeredtek a napjaim.

Imádtam ezt a könyvet, le sem tudtam tenni (ezt sem) :)
Nem tudom, ti voltatok-e már így, de ha tehettem volna, kitámasztottam volna a szemeimet, csak hogy tovább olvashassam. Ha az ember ilyen könyvet olvas, véteknek tűnik aludni mellette, legalábbis én így éreztem. Mivel könyvtárból olvastam (a könyvtárak megszállottja vagyok), a második részhez még nem jutottam hozzá, de már tűkön ülve várom, hogy beszerezzék. Ahogy olvastam, egy trilógia lesz.
Szerintem az Obszidián rajongóknak is tetszeni fog :)

A  történet:

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

Először nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Bevallom, csak a borítója miatt vettem ki, a tartalmát csak otthon olvastam. Ha emlékeztek, a Facebook oldalon meg is kérdeztelek Titeket, hogy mit olvassak előbb, mert kicsit vonakodtam tőle. Mindennek ellenére kimondottan kellemeset csalódtam.

Borító:

,,Ne ítéld meg a könyvet a borítójáról!"- Hát én nem ezt tettem. Mint már az előbb is írtam, csak a kinézete miatt hoztam el a könyvtárból. Nagyon tetszik,hihetetlenül jól oldották meg.

Egy kis ízelítő:

#1
– Hát, azt hiszem, mi mindketten…- Aelyx elhallgatott, és próbálta felidézni a kifejezést,amit előző nap hallott a tévében.- Csiszolatlan botok voltunk.
Cara zavarodott arckifejezését látva Aelyx gyanította, hogy valamit rosszul mondott. Aztán néhány másodperc megfeszített gondolkodás után a lányból kitört a nevetés.
– Ó! Úgy érted, hogy faragatlan bunkók?

#2
– (…) Azon kívül azt sem szeretem, ahogy rád néz.
– Mi? – pördült meg Cara egy övvel meg egy szoknyával a kezében. – Miért, hogy néz rám?
Tori felvonta a szemöldökét, majd az egyik keze mutató- és hüvelykujjával egy kört formált, amin lassan keresztüldugta a másik keze mutatóujját.
– Úgy, mint aki szeretne leszállni az űrhajójával az űrkikötődbe.

#3
 Pokolba a szénhidrátdiétával! Az élet túlságosan rövid az ilyen hülyeségekhez.

#4
– És a kolbász hogyan készül? – kérdezte Aelyx.
Apa szárazon felnevetett az asztal túlfelén.
– Ez azok közé a dolgok közé tartozik, ahol a tudatlanság áldást jelent – mondta.

#5
 – Mi ez? – kérdezte a fiú, és az orrához emelte a kis barna kockát. – Elég erős szaga van.
– Csokoládénak hívják. Ízleni fog.
– Ezt mondtad a Skittlesre is. Aztán szivárványszínűt hánytam tőle.

Nektek mi a véleményetek? Írjátok le kommentben :)

Figyelem!
A következő ajánlóban Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve című könyvéről fogok írni, ehhez szeretném a segítségeteket, pontosabban a véleményeteket kérni. Ki fog kerülni egy poszt, és arra szeretnélek kérni Titeket, hogy kommentben írjátok le a véleményeteket a könyvről, hogy bekerülhessen a posztba. Előre is köszönöm :)

John Green: Csillagainkban a hiba

Hol is kezdjem?
Nagyon, nagyon, nagyon sírtam ezen a könyvön. Hihetetlenül jó könyv, ami egyben szép és szomorú.
A karaktereket a végére annyira megszerettem, hogy ha nem ilyen hihetetlenül jól írja le az író, akkor is sírtam volna.
Egyenlőre ez az első és egyetlen könyv, amit John Green-től olvastam, de ez nem sokáig marad így.
A könyv 2012-es megjelenésű, a film pedig 2014-es. Ennek hatására kezdtem el olvasni a könyvet, és nem bántam meg, sőt...
Nagyon örülök, hogy elolvastam.
Először, bevallom kicsit vonakodtam a filmtől, mert mások miután megnézték a filmet, azt mondták, nagyon sokat sírtak rajta, én pedig nem igazán szeretek filmeken sírni. Aztán mégis rászántam magam, és kiderült, hogy habár rengeteget sírtam rajta, mégis egy olyan történettel lettem gazdagabb, ami megváltoztatja az ember gondolkodásmódját. 

A történet:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

A borító:

Két borítóval szerezhető be, filmessel, és egy kékkel. A kék nagyon tetszik, ötletes, felhívja az ember figyelmét a könyvesbolt polcán.

Egy kis ízelítő:

#1 ( ez a könyv is ilyen szerintem, mint az idézetben foglalt)
Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek (…), amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.

#2
Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.

#3
Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél.

#4
– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék.

#5
Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?