Kendare Blake: A rémálmok lánya

A történet

Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…

Maga az alaptörténet jó lett volna, de a kivitelezés számomra kicsit lehangoló volt, főleg az első rész után.Nem igazán voltam vele megelégedve.
Az első rész eseménydús volt, ez viszont szerintem kicsit vontatott volt egyes helyeken.
Az elején jól indult, izgalmasnak ígérkezett, de amint elértünk volna Annához, kezdett kicsit ellaposodni a történet.
Voltak benne izgalmas fordulatok,félelmetes mozzanatok,de mégsem fogott meg annyira, mint a Vérbe öltözött Anna.
A befejezés kettős érzéseket hagyott bennem-egyrészt tetszett, hogy lezárta, nem hagyta lógni a végét a levegőben, de ez a befejezés mégis idegennek hatott nekem egy csöppet, és egyszerű okokból. Persze lehet, hogy csak az eddig olvasott könyveim rózsaszín cukormázas happy-endjei befolyásolnak.
Tetszett, hogy Cas nem volt önző Annával szemben, és nem is tudom, mit vártam, de meglepett, hogy nem az a szokásos vége lett a történetnek, amihez az ember egy idő után hozzászokik.

A karakterek

Egy új karakter bevezetése számomra mindig valamilyen bonyodalmat takar, de számomra ez a mostani, Jestine esetében, ne volt akkora ,,hűha" (ha értitek, mire gondolok). Az új karakterek nekem mindig valami kavarodás, kaland okozói, vegyük például Blake-t az Ónixból, Jacobot az Alkonyatból, vagy Finnicket az Éhezők Viadalából.
Jestine szerepét viszont nem igazán értettem. Nekem ő olyan semmitmondó karakter volt, még csak potenciális szerelmi szál is minimálisan rejlett benne, és az is csak Thomassal, aki nem épp egy főszereplő, akármennyire is fontos a történet szempontjából.
Cas jelleme viszont a sztori előrehaladtával egyre szimpatikusabbá vált, de bevallom, főként azért, mert a Pokolba is képes elmenni a szerelméért, és a könyv vége miatt, amit nem szeretnék elspoilerezni. Minden tiszteletem az övé a befejezéssel kapcsolatban, de mégis haragudtam rá egy picit a döntése miatt.

A borító

Ebben semmi kifogásolnivaló nem volt, jól nézett ki, helyén volt minden, bár nekem továbbra is az első rész borítója marad a kedvencem.

Egy kis ízelítő:

#1

Anna összevonja a szemöldökét. – Finomkodó úrilány? Feltépem a gyomrodat, kettéhasítalak, aztán úgy százszor odaváglak a sziklához. Aztán megvitatjuk, ki kicsoda.

#2

– Szeretem őt. 
– A lány halott. 
– A halál számomra más jelentéssel bír, mint az emberek többségének.

#3

De amikor elkezdtél hadonászni a késsel, mint egy béna Krokodil Dundee-utánzat, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek.

#4

– Szia, Cas – mosolyog rám kedvesen. – Írnál az évkönyvembe? 
– A legnagyobb örömmel – felelem, és valami személyesen kezdem törni a fejem, de csak blődségek jutnak eszembe. Leírom a nevét, teszek utána egy vesszőt. Mi a fenét írjak? Azt, hogy „Bocs, amiért ejtettelek, de túlságosan is emlékeztettél egy lányra, akit megöltem”? Vagy azt, hogy „Úgysem működött volna. A lány, akit szeretek, kitépte volna a beledet”?

#5

Totál seggfejnek érzem magam, amiért vesztegetem Cait idejét, arról már nem is beszélve, hogy titokban egy halott lányhoz hasonlítgatom, akit négy évvel ezelőtt tettem el láb alól.

Az Útvesztő (film)-The Maze Runner

Előzetes (magyar felirattal):

The Maze Runner (Az útvesztő) előzetes

A történet:

Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni.

 

A könyvet még nem olvastam, ezért nem tudom, mennyire hasonlít, vagy tér el tőle, de  az biztos, hogy ezek után biztosan elolvasom. Eddig nem tudtam magam rászánni, hogy megnézzem, de most valahogy mégis eljutottam hozzá, és nagyon tetszik. Érdekes, fordulatokkal teli, és részleteiben is kidolgozott, minden apróságra figyeltek. Nem igazán találtam benne hibát. Az az igazi poszt-apokaliptikus film, ami akár 5-6-odszorra is leköti az embert. Csak ne lenne az a fránya függő vég... Mi tagadás, nem nagyon rajongok értük, mert az ember beleőrül, amíg kijön a következő rész, és megtudja, hogy mi is van. 

A karakterek:

 Nagyon helyén volt minden. Dylan O'Brien (Thomas) nagyon jó választás volt.
Amúgy jól ki voltak dolgozva, a ruha, minden a helyén volt, olyan igazi ,,elveszett fiúknak" tűntek.(igen, mint a Pán Péterben :DD )
Amúgy ez a társadalomkép, amit a fiúk létrehoztak, több könyvben is megjelenik, igaz, csak elvonatkoztatva. Itt is van a szabályokat szorosan betartó, és betartató réteg, akik bármit megtesznek ezekért, és vannak azok, akiket az sem érdekel, hogy áthágják a szabályokat, csak jussanak ki élve, és vannak, akik kicsit mindkettő felé hajlanak. A Legyek Urában láttam hasonlót, és talán az Éhezők Viadalában is, de az nem kifejezetten azonosítható ezzel a sablonnal.
Amúgy egész jól összehozták a saját kis társadalmukat, mindenkinek meg volt a szerepe.
Thomasra visszatérve:
Tényleg nagyon jól játszotta el Dylan, hogy nem tudja, hol van. Szerintem remekül azonosult a szereppel.

Egyéb:

A díszlet valami hihetetlen jó volt.
Nem határolódott el élesen, hogy melyik részt vették fel zöld háttér előtt. Nagyon gyakori, hogy simán észre lehet venni a nem túl jól kidolgozott munkát, de itt erről szó sem volt.
A ruhákat is nagyon eltalálták, és a sminkesek jó munkát végeztek, amikor valakit ,,megszúrtak".
Csak annak a kis hátitasinak nem értettem a lényegét... Oké, praktikus, de elég érdekesen mutat.

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

 

Bevallom őszintén, kicsit tartottam tőle az elején. Mármint nem azért, mert a történet volt félelmetes, hanem mert elég félős vagyok, és akármennyire viccesen is hangzik, féltem, hogy félni fogok. Sőt, először nem is nagyon mertem sötétben olvasni, úgyhogy egy szombat reggelt választottam kezdésnek, de aztán az olvasás éjszakába nyúlt, és rájöttem, hogy nem kellett volna félnem ( azért éjfélkor már nem mertem olvasni). :D

Furcsa  volt (jó értelemben), hogy egy fiú szemszögéből olvashattam, mert ez nem annyira elterjedt, bár gondolom, ezzel semmi újat nem mondtam. 

Én Anna viktoriánus házát egy pici Rém rom-os beütéssel képzeltem el.

Annát viszont először nehezen tudtam magam elé képzelni. 

 A történet:

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.
Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…

Nagyon jó volt, bár nekem kicsit kiszámítható az eleje, viszont a vége felé olyan csavar volt, hogy csak nézem. Egyes részek nem igazán tűntek reálisnak, de ez normális egy ilyen könyvnél. Egy dolgot hiányoltam csak, és az Cas anyukájának az aggodalma. Mármint aggódott, de szerintem a legreálisabb az lett volna, hogy amint hazaér, azonnal megnézni, van-e valami baja, stb... Mert azért valljuk be, hogy Cas apja is szellemvadászat közben halt meg, tehát jogos lenne, ha halálra aggódná magát. Az is megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy csak hozzászokott, hogy a fia  ezt csinálja, de ha jobban belegondolunk, az apja is rutinos volt...

A karakterek:

Minden karakter a helyén volt, (kivéve Cas anyukájának aggodalma) ezért teljesen meg voltam elégedve a könyvvel, és azonnal neki is láttam a második résznek (erről majd a következő posztban írok). Anna karakterének a kettőssége kitűnően megjelent, és a tépelődése csak fokozta ezt. Mindenképp fejlődő jellem...
SPOILER 
 Mindenképp fejlődő jellem, hisz a végére teljesen máshogy viszonyul Cas barátaihoz, igaz, egy kis segítségre szüksége volt.
SPOILER VÉGE

  A borító:

Awww *.* Gyönyörű, már ha lehet ilyet mondani egy szó szerint szellemes borítóra.

 A piros nagyon szépen mutat a fehéren,nagyon tetszik, és az is, hogy a második rész borítója is hasonló.

 Egy kis ízelítő:

#1
Ha az anyád boszorkány, akkor te mi vagy, egy Harry Potter?

#2
Te jó ég – döbbenek rá – én vagyok a pszichiáterek álma: rémálmok, kísértetek, vér, halál, apa, örökség, satöbbi. És szerelem. Egyszerre.

#3
 Nem lenne szabad megengedni, hogy a matekóra kora reggel legyen.

#4
Én a sötétség leple alatt dolgozom, és azokat pusztítom, akiknek nem lenne szabad szellemként kísérteniük. Ha az emberek tudnák, miket művelek, biztosan megpróbálnának leállítani. Az idióták mind Casper pártját fognák, és akkor meg kellene ölnöm Caspert és őket is, miután Casper átharapta a torkukat.

#5
Még jó, hogy mindenki egyszerűen csak Casnek hív. Ennek persze örülnöm kéne – apám a skandináv-germán mitológiát is kedvelte, úgyhogy akár Thornak is hívhatnának; na, az lenne csak totál gáz.


Nemsokára jövök A rémálmok lánya beszámolójával is.
 

Kerstin Gier: Időtlen szerelem trilógia

Most láttam csak, hogy még nem írtam erről a sorozatról. Még régebben olvastam, és az egész történet egybefolyik, ezért is írok egyben róla.
Amikor befejeztem a Smaragdzöldet, az az üresség kerített hatalmába, amikor többet akarsz belőle, de tudod, hogy nincs.
Először csak az első részt vettem ki a könyvtárból, nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz, vagy hogy nem egész két nap alatt kiolvasom. Ha jól emlékszem, másnap épp péntek volt, nagy szerencsémre, úgyhogy iskola után irány a könyvtár, ahova úgy léptem be, hogy imádkoztam érte, hogy még bent legyen. Szerencsére bent volt, így már vasárnapra végeztem a könyvvel.
Nem is tudom, hol kezdjem...

 Történet:

 Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre – mint derült égből a villámcsapás – a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden! 

A másik két rész tartalmát a spoiler-veszély miatt csak linkként illesztem be.
Zafírkék
Smaragdzöld

Gondolom, azt már kitaláltátok, hogy nagyon tetszett, ezért ezt nem is ecsetelném tovább. :)
Nagyon tetszik az írónő stílusa, és az is, ahogy a történetszálat vezeti. Hagy nekünk talányokat, amitől az olvasás még izgalmasabb lesz, és amiért megéri elhalasztani egy vacsorát. Mindig megfűszerezi a dolgokat egy csavarral, és igazi meglepetéseket okoz.

A karakterek:

Őszintén bevallom: a Gideon név nekem elég furcsa választás volt...( nekem egy liba jutott róla eszembe-de csak a Gőgös Gúnár Gedeon miatt, mivel a Gedeon az már majdnem Gideon).
De nagyon megkedveltem a karaktert már az első megjelenése után.

Gwen már az elejétől szimpatikus volt. Az ő nevében az  tűnt fel, hogy Gwen és Gideon neve is G betűvel kezdődik. (Véletlen volna?). Talán egy picit naiv, de amúgy reálisan gondolkodik. Néhány reakciója volt csak, amire azt mondtam, hogy ,,OMG, mit csinálsz?"

A mellékszereplőket is jól kidolgozta, összességében minden a helyén volt.

A borító:

IMÁDOM, csupa nagy betűvel (igen, nem véletlenül maradt bekapcsolva a Caps Lock ;) ) 
A kedvenc borítóim közé tartozik ez a három. Tetszik a stílusa, imádom az ilyen megoldásokat, és azért ha megfigyeljük,láthatjuk, nem csak a főszereplőink bújnak meg rajta.

 Egy kis ízelítő:

#1
Mi is volt a másik jelszó? Qua nesquik mosquitos? Sürgősen be kell szereznem egy másik agyat.

#2
– Már megint beszélgettél a fali fülkével, Gwendolyn. A két szememmel láttam.
– Igen. Tudod, ez a kedvenc fülkém, Gordon. Megsértődik, ha nem állok szóba vele.

#3
Valami keménynek ütköztem a vállammal. – Aú!
– Fogja már meg a kezét, Gideon, maga faragatlan fickó! – mondta Mr. George kissé méltatlankodva. – Nem bevásárlókocsit tol!

#4
 – Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?

#5
 – És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát.
– Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen.

#6
 – (…) Elviselhetetlenül beképzelt vagy!
– Sajnálom. Csak olyan… mámorító érzés, hogy miattam még levegőt is elfelejtesz venni.

#7
 – Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm.

#8
Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük.

Melissa Landers: Elidegenítve

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen régen írtam, de az utolsó bejegyzés óta kissé sűrűre sikeredtek a napjaim.

Imádtam ezt a könyvet, le sem tudtam tenni (ezt sem) :)
Nem tudom, ti voltatok-e már így, de ha tehettem volna, kitámasztottam volna a szemeimet, csak hogy tovább olvashassam. Ha az ember ilyen könyvet olvas, véteknek tűnik aludni mellette, legalábbis én így éreztem. Mivel könyvtárból olvastam (a könyvtárak megszállottja vagyok), a második részhez még nem jutottam hozzá, de már tűkön ülve várom, hogy beszerezzék. Ahogy olvastam, egy trilógia lesz.
Szerintem az Obszidián rajongóknak is tetszeni fog :)

A  történet:

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?

Először nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Bevallom, csak a borítója miatt vettem ki, a tartalmát csak otthon olvastam. Ha emlékeztek, a Facebook oldalon meg is kérdeztelek Titeket, hogy mit olvassak előbb, mert kicsit vonakodtam tőle. Mindennek ellenére kimondottan kellemeset csalódtam.

Borító:

,,Ne ítéld meg a könyvet a borítójáról!"- Hát én nem ezt tettem. Mint már az előbb is írtam, csak a kinézete miatt hoztam el a könyvtárból. Nagyon tetszik,hihetetlenül jól oldották meg.

Egy kis ízelítő:

#1
– Hát, azt hiszem, mi mindketten…- Aelyx elhallgatott, és próbálta felidézni a kifejezést,amit előző nap hallott a tévében.- Csiszolatlan botok voltunk.
Cara zavarodott arckifejezését látva Aelyx gyanította, hogy valamit rosszul mondott. Aztán néhány másodperc megfeszített gondolkodás után a lányból kitört a nevetés.
– Ó! Úgy érted, hogy faragatlan bunkók?

#2
– (…) Azon kívül azt sem szeretem, ahogy rád néz.
– Mi? – pördült meg Cara egy övvel meg egy szoknyával a kezében. – Miért, hogy néz rám?
Tori felvonta a szemöldökét, majd az egyik keze mutató- és hüvelykujjával egy kört formált, amin lassan keresztüldugta a másik keze mutatóujját.
– Úgy, mint aki szeretne leszállni az űrhajójával az űrkikötődbe.

#3
 Pokolba a szénhidrátdiétával! Az élet túlságosan rövid az ilyen hülyeségekhez.

#4
– És a kolbász hogyan készül? – kérdezte Aelyx.
Apa szárazon felnevetett az asztal túlfelén.
– Ez azok közé a dolgok közé tartozik, ahol a tudatlanság áldást jelent – mondta.

#5
 – Mi ez? – kérdezte a fiú, és az orrához emelte a kis barna kockát. – Elég erős szaga van.
– Csokoládénak hívják. Ízleni fog.
– Ezt mondtad a Skittlesre is. Aztán szivárványszínűt hánytam tőle.

Nektek mi a véleményetek? Írjátok le kommentben :)

Figyelem!
A következő ajánlóban Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve című könyvéről fogok írni, ehhez szeretném a segítségeteket, pontosabban a véleményeteket kérni. Ki fog kerülni egy poszt, és arra szeretnélek kérni Titeket, hogy kommentben írjátok le a véleményeteket a könyvről, hogy bekerülhessen a posztba. Előre is köszönöm :)

John Green: Csillagainkban a hiba

Hol is kezdjem?
Nagyon, nagyon, nagyon sírtam ezen a könyvön. Hihetetlenül jó könyv, ami egyben szép és szomorú.
A karaktereket a végére annyira megszerettem, hogy ha nem ilyen hihetetlenül jól írja le az író, akkor is sírtam volna.
Egyenlőre ez az első és egyetlen könyv, amit John Green-től olvastam, de ez nem sokáig marad így.
A könyv 2012-es megjelenésű, a film pedig 2014-es. Ennek hatására kezdtem el olvasni a könyvet, és nem bántam meg, sőt...
Nagyon örülök, hogy elolvastam.
Először, bevallom kicsit vonakodtam a filmtől, mert mások miután megnézték a filmet, azt mondták, nagyon sokat sírtak rajta, én pedig nem igazán szeretek filmeken sírni. Aztán mégis rászántam magam, és kiderült, hogy habár rengeteget sírtam rajta, mégis egy olyan történettel lettem gazdagabb, ami megváltoztatja az ember gondolkodásmódját. 

A történet:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

A borító:

Két borítóval szerezhető be, filmessel, és egy kékkel. A kék nagyon tetszik, ötletes, felhívja az ember figyelmét a könyvesbolt polcán.

Egy kis ízelítő:

#1 ( ez a könyv is ilyen szerintem, mint az idézetben foglalt)
Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek (…), amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.

#2
Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.

#3
Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél.

#4
– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék.

#5
Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?

Leiner Laura: Késtél

 

Leiner Laura stílusa már a Szent Johanna Gimi olvasása alatt megfogott. Olvasás közben olyan, mintha egy tini mesélne a napjairól, és ez sokkal jobb, mint a bonyolultan megfogalmazott,érthetetlen mondatok. Ugyan az SzJG-ről még nem írtam, elmondanám, hogy az egyik kedvenc könyvsorozatom, imádtam minden lapját. Tetszik, hogy ilyen valósághűen (és persze kritikusan) írja le a média világát.

A történet:

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Nagyon tetszett!! Őszintén szólva leírni sem tudom, mi tetszett, mert az egész úgy volt fantasztikus, ahogy volt. A sztori vége frappánsan lett kitalálva (erről többet nem mondok a spoiler végett) 

10/10

A karakterek:

Kitűnően kidolgozott karakterek (ezt az SzJG-ben is szerettem) jellemzik az írónő eddig általam olvasott könyveit. Bexi nagyon rokonszenves, tetszett benne, hogy nem volt úgy ,,elszállva" magától, önmaga maradt. Nagy Márkot pedig az egoizmusa tette szerethetővé. A legutolsó mellékszereplő karaktere is olyan részletesen kidolgozott volt, hogy amikor ilyet olvasok, a szavam is eláll.

10/10

A borító:

Egyszerű, de nagyszerű!

10/10

Egy kis ízelítő:

#1

– Beszéljetek egymással – szólt a fülembe a hang. – Titokzatosan. Sugdolózzatok! – utasított. 
– Mi? – döbbentem meg. 
– Néznek élőben, ne kérdezz, csináld. 
Hát jó. Márkhoz hajolva eltakartam a számat a kamera elől, és a fülébe súgtam: – Most úgy kell csinálnunk, mintha beszélgetnénk. Mosolyogj. 
– Ezt ki mondja? – kérdezte, szintén eltakarva a száját. 
– A hang a fejemben – közöltem egyszerűen. 
– Mi? – röhögött fel önkéntelenül, nekem meg leesett, hogy ez mennyire riasztóan hangozhatott, úgyhogy zavartan korrigáltam. 
– A vezérlőből… A füles. Tudod.

#2

– Wahahahaha! – nyerítettem fel gonoszul, aztán lehervadt a mosoly az arcomról, mert megérkezett a stylist egy PIROS ESTÉLYI RUHÁVAL. 
– Hahahaha – szakadt ki Márkból, amikor meglátta a fejem, meg a ruhát is. 
– Nagyon remélem, hogy ezt itt Márk ruhája – mutattam bosszúsan a darabra.

#3

– Beki, hol vagy már? – kiáltotta anyu mérgesen. 
– Öhm. Kemál büféjében, Márkkal – feleltem. 
– Akkor lassan igyekezzél felfelé. Éjfél van! 
– Rendben. Megyek. Most mérges vagy? Mondtam, hogy lejövök beszélgetni – zavarodtam össze. 
– Nem, csak ki akartam próbálni, hogy milyen éjfélkor üvölteni a kamasz gyerekünkkel. Túl normális vagy, erre még soha nem volt alkalmam – nevette el magát.

#4

– Most mi csináltam volna? Kérted, hogy forduljak el. Elfordultam – érvelt, megállás nélkül nevetve. 
– Szólhattál volna, hogy ott egy tükör – magyaráztam vörös fejjel. 
– És abban nekem mi lett volna jó? 
– Nevetséges vagy – mondtam, és kimentem az ajtón, hogy átsiessek a sminkbe. 
– Hé, nem láttam mindent. Nincs kedved még egyszer átöltözni, csak lassabban? – dugta ki az ajtón a fejét.

#5

Lájk, ha megnyalnád Nagy Márk szemöldökét!

Összesen: 10/10

Ahol a szivárvány véget ér kritika (Love, Rosie)

Előzetes:

https://www.youtube.com/watch?v=WLdF5pTW4Ts

A filmről:

 

Rosie és Alex már 5 éves koruk óta a legjobb barátok, ezért biztos, hogy nem egymásnak lettek teremtve vagy mégis? Amikor szerelemről, az életről vagy a helyes döntésekről van szó, ez a kettő önmaguk legnagyobb ellenségei. Egy kínos fordulat 18 évesen, egy elszalasztott lehetőség, és az élet teljesen más irányba sodorja őket. De mégis, azt a köteléket, amely összeköti őket térben, időben és különböző kontinenseken át, nem lehet tönkretenni a katasztrofális szerelmi ügyek, házasság, hűtlenség és a válás ellenére sem. Vajon megtalálják az egymáshoz visszavezető utat? Vagy akkor már túl késő lesz?
 Bővebben: http://www.port.hu/ahol_a_szivarvany_veget_er_love,_rosie/pls/w/films.film_page?i_film_id=151517
 
Kérdezhetitek, miért mindig csak pozitív véleménnyel vagyok a filmekről? Igazából azért, mert csak arról írok, ami tényleg igazán tetszik, és másoknak is ajánlanék. Ezzel a filmmel is így vagyok. Bár a könyvet (még) nem olvastam, nagyon tetszett a film. Igazából ebből kifolyólag nincs is összehasonlítási alapom a könyvvel, de a történet valami fantasztikus. Annyira hétköznapi egyes része, hogy attól lesz bámulatos. Az ember könnyen beleéli magát a filmbe, és ilyet csak egy fantasztikus könyvből lehet alkotni. Lehet, sőt biztos,hogy a könyv olvasása közben lesznek olyan részek, amik fontosak, és kimaradtak, ezt egyenlőre nem tudhatom.

A történet 10*/10-es

A szereplők:

A szereplőválasztással meg voltam elégedve, Sam Calflin (Alex) az Éhezők viadala óta amúgy is az egyik kedvenc színészem. Lily Collins-t pedig a Csontváros filmadaptációjában láthattuk. Mondjuk az öregedés szemléltetése Lilynél nem sikerült valami jól. (erre a ,,ruha,smink,díszlet"-nél még visszatérek).
Minden mellékszereplő jól meg volt választva, bár volt, akit később nem tudtam hová tenni.
Sam dadogása nagyon természetesnek hatott. Elgondolkodtam rajta, hogy itt most elfelejtette a szövegét, de annyira beleillett a jelenetbe, hogy benne hagyták, vagy eleve így akarták . :)

A szereplők: 9,5/10

Ruha, smink, díszlet: 

A díszlet nagyon tetszett, remekül megoldották a dolgokat. Az öregedés érzékeltetését is jól megoldották  a hajjal, de ez Lilynél nem valami nagyon sikerült.Onnantól, hogy elvileg már 30 fölött van, mindenki kinéz annyinak, csak ő nem. Jó, persze érzékelhető az öregedés, de ő még úgy sem nagyon nézett ki 20-23-nál többnek. A ruhákat jól összehozták, illett az öregedés-dologhoz, legalábbis szerintem ezzel is ezt akarták érzékeltetni.

A ruha, smink, díszlet: 8/10

A film: 9/10

Suzanne Collins: Éhezők viadala (trilógia+filmek)

Összevontan szeretnék most írni a könyvekről, és filmekről, mintegy összehasonlítás képp.
Bocsánat, ha kicsit hosszúra sikeredik. Remélem segítenek majd a nagy címek, ha esetleg valaki csak egy-egy részt szeretne végigolvasni.

A történet:

1: Éhezők viadala:

 Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

2:Futótűz:

 A Kapitólium dühös. A Kapitólium bosszúra éhes. A Kapitólium vért akar látni. És az igazi harc csak most kezdődik.
Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

3: A kiválasztott:

Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: a Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.
    De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a zsarnoksággal. És ebben a forradalomban Katnissnek döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?

Egy kis ízelítő a könyvekből:

1. kötet:

#1
 Mindenki emlékezni fog ránk. Az emberek megjegyzik az arcomat, és a nevemet. Katniss. A lány, aki lángra lobbant.

#2
Nem felejted el annak az embernek az arcát, aki az utolsó reményed volt.

#3
– Ne felejtsd el, hogy őrülten egymásba vagyunk zúgva, szóval bármikor nyugodtan megcsókolhatsz, ha kedved van.

#4
A Tizenkettes Körzet. Ahol biztonságban éhen halhat az ember.

2.kötet:

#1
Én vadászom. Peeta süt. Haymitch vedel.

#2
 Remek.
Akkor most oda kell állnom Haymitch elé, hogy megmondjam, egy nyolcvanéves nénikével, meg Gyogyóssal és Feszkóssal akarok egy csapatban játszani. Odalesz az örömtől.

#3
 – Nincs szükség rá. Az én rémálmaim mindig arról szólnak, hogy elveszítelek téged – mondja. – Amikor felriadok, és látom, hogy nem tűntél el, megnyugszom.

#4
– Szegény Finnick. Életedben először nem nézel ki dögösen, mi? – szívatom.
– Úgy valahogy. Ez az érzés mindenesetre ismeretlen számomra. Te hogy bírtad ennyi éven át? – kérdezi.
– Nem néztem tükörbe. Ne aggódj, majd megszokod – mondom.

3.kötet:

#1
[…] – Katniss úgyis azt választja majd, akiről úgy gondolja, nélküle nem tudna életben maradni.

#2
Csak amikor leszállunk a Tizenkettedik körzetben, a Réten, akkor veszem észre, hogy Haymitch nincs velünk. Amikor rákérdezek, Plutarch a fejét csóválva azt feleli:
– Nem bírta volna elviselni a látványt.
– Haymitch? Ő mindent képes elviselni. Inkább szabadnapot vett ki, nem? – kérdezem.
– Ha jól emlékszem, szó szerint ezt mondta: „Nem bírnám elviselni pia nélkül” – idézi Plutarch.

#3
– De még így is jobban jársz, ha nem adod fel. Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel.

#4
 – Hé, Finnick! – szólok utána. – Azért lehet, hogy nem ártana nadrágot húznod.
Finnick a lábára pillant, mintha most esne le neki, hogy mi van rajta. Aztán ledobja a köntösét, és ott áll előttem egy szál alsógatyában.
– Miért? Csak nem találod túl merésznek a szerkómat? – kérdezi, és kihívó pózba vágja magát.

Értékelés:

Mindhárom könyvet imádtam, az elejétől a végéig, a 3 könyvet 3 nap alatt olvastam ki. Egyszerűen letehetetlen, ezért most újra is olvasom. A történet egy igen erős társadalomkritika.
A karakterek, a háttértörténetek, egyszerűen minden az írónő munkáját dicséri, egyszerűen fantasztikusak!  
A harmadik könyv első fele nem valami eseménydús,és kicsit depresszív is, de ezt kompenzálja a második fele, ahol nem lesz izgalomban hiány, és szem nem marad szárazon, szóval ha úgy döntesz, elolvasod, készíts be egy pár zsepit!

A filmek:

Nagyon jól sikerültek, szinte minden benne volt (mindhárom filmben), ami kellett. Tényleg csak jelentéktelen jeleneteket hagytak el. Tisztában vagyok vele, hogy nem létezik film, ami 100%-ban tartalmazza a könyvet, de ezeknek a filmeknek 90%-ban sikerült.

SPOILER!
Azt sajnáltam, hogy kihagyták a filmben, hogy Peeta az első részben elveszti a lábát, a második részben a foglalkozásválasztást, és hogy Finnick nem mondja Katnissnek, hogy vigyázz a babára, stb...
SPOILER VÉGE! 

 A szereplőválasztás egész jó lett. Sokan nincsenek megelégedve a Katnisst alakító Jennifer-rel az alakja miatt, de szerintem ő a tökéletes választás.

Összességében (film+könyv) 10*/10 

,,Utóiratként" itt a dal a 3. részből:

"Eljössz-e ahhoz a fához,
ahol egy férfit felakasztottak,
mert megölt három másikat?
Különös dolgok estek meg itt.
Nem lenne abban semmi furcsa,
ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra."
"Eljössz-e ahhoz a fához,
ahol szerelmének a halott
így kiáltott: hagyj ott csapot-papot!
Különös dolgok estek meg itt.
Nem lenne abban semmi furcsa,
ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra."
"Eljössz-e ahhoz a fához,
hol azt mondtam, fuss és ne nézz hátra,
mert ez lesz szabadságunk ára!
Különös dolgok estek meg itt.
Nem lenne abban semmi furcsa,
ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra."
"Eljössz-e ahhoz a fához,
s kenderkötél nyakláncban,
társam leszel-e a táncban?
Különös dolgok estek meg itt.
Nem lenne abban semmi furcsa,
ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra."

145-147. oldal

  

Mortdecai kritika

Előzetes:
https://www.youtube.com/watch?v=kT7TBFaT26w

A filmről:
Ő a született gentleman. Elegáns, jó modorú, és mindig megőrzi a hidegvérét. Charles Mortdecai (Johnny Depp), a nagyvilági műkereskedő vad orosz banditákkal, az angol titkosszolgálat embereivel, megdöbbentően hosszú lábú feleségével és néhány nemzetközi terroristával a nyomában is mindig az marad, aki volt.
Ezúttal azonban a szokásosnál is nagyobb szüksége van különleges képességeire. A tudomására jut, hogy egy lopott festmény hátoldalára jegyezték fel annak idején a titkos kódot, melynek segítségével hozzá lehet jutni a nácik elrabolt kincseihez.
Elképesztő kalandokba keveredik - de ő természetesen arcrezzenés nélkül veti bele magát a legnagyobb őrületbe is.
Bővebben: http://www.port.hu/mortdecai/pls/w/films.film_page?i_film_id=158493

Johnny Depp ismét hatalmasat alakított. Nagyon tetszett a film. Őszintén szólva először akkor figyeltem fel rá, amikor megláttam, hogy Ewan McGregor is játszik benne.
Igaz, vígjáték, és volt is benne egy két jó poén, de őszintén szólva nem ez fogott meg benne. Maga a történet volt remek, no meg a bajuszviccek.
A karakterek remekel, kidolgozottak, főleg Mortdecai. A szereposztás is tökéletes. Őszintén szólva csak dicsérni tudom.

A film 10/10-es.