Mondanom sem kell, hogy az eredeti történetet, A végzet ereklyéit imádtam. Ez a kötet a Pokoli szerkezetek trilógia úgymond előzménye, bevezető A mennyei tűz városa-hoz.
A történetről:
A mágia veszélyes
– de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába,
valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok,
boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a
gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem
érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól,
akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre,
hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell
döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.
9,5/10
A borító:
Igaz, ez a kép nagyon kicsi, de talán a lényeg látszik:
Ezen a köteten Will van a borítón.
Tetszik a színválasztás, a háttérben a Big Ben-nel és fogaskerekekkel. Stílusos az egész.
10/10
Karakterek:
A karakterek kidolgozása jó, de az információt nem mindig apránként adagolja nekünk az írónő, hanem van, hogy rövid idő alatt a nyakunkba zúdít rengeteg információt, és van, hogy semmi érdekfeszítő nem történik.
A karakterek határozottan fejlődő jellemek, és elég szimpatikusak.
10/10
Egy kis ízelítő a könyvből:
#1
– Talán Agathába szerelmes – jegyezte meg.
– Remélem, nem. Agathát én szeretném feleségül venni. Lehet, hogy
ezeréves, de a lekváros sütijéhez semmi sem fogható. A szépség
elhalványul, de a szakácsművészet örök.
#2
– Camille finoman jár. Mint egy faun az erdőben. Nem úgy, mint egy kacsa.
– Nem úgy járok, mint egy kacsa.
– Én szeretem a kacsákat – szúrta közbe diplomatikusan Jem. – Főleg a
Hyde Parkban lévőket. – A szeme sarkából Willre pillantott; mindkét fiú
az asztal lapján ült, lábukat a levegőben lóbálták. – Emlékszel, amikor
megpróbáltál rávenni, hogy etessek meg velük egy kacsapástétomot, mert
szerettél volna kitenyészteni egy új kannibál kacsafajt?
– Be is falták – emlékezett vissza Will. – A vérszomjas kis dögök. Sose bízzatok egy kacsában!
#3
– Tudod – mondta Gabriel –, egy időben azt hittem, barátok lehetünk, Will.
– Egy időben azt hittem, vadászgörény vagyok – felelte Will –, de
aztán kiderült, hogy ez csak az ópium miatt volt. Tudtad, hogy ilyen
hatása van? Mert én nem.
#4
[…] Will közelebb húzódott, és megérintette a nő karját. Merev volt és
hideg. – Hát nem reagál a közeledésemre – állapította meg vidámabban,
mint amilyennek érezte magát –, szóval csakis halott lehet.
– Vagy egy jó ízlésű, okos nő.
#5
– Ami a pokol hőmérsékletét illeti, Miss Gray – mondta –, hadd adjak egy
baráti tanácsot! A jóképű ifjúnak, aki éppen egy rettenetes jövőtől
igyekszik önt megmenteni, mindig igaza van. Még akkor is, ha piros
sündisznók potyognak az égből.
#6
Will elmosolyodott. – Némelyik könyv itt nagyon veszélyes – magyarázta. – Óvatosan kell bánnunk velük.
– Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal,
ami bennük van – bólintott Tessa. – A szavak képesek megváltoztatni
bennünket.
– Nem tudom, engem megváltoztatott-e egy könyv valaha is – szólt
Will. – Illetve van egy, amelyik azt ígéri, hogy megtanulhatom belőle,
hogyan változhatok át egy komplett birkanyájjá…
#7
– Henry! – vágott közbe Will. – Te égsz! Ugye tudod?
– Ó igen! – felelte Henry lelkesen. A lángok már majdnem elérték a vállát. – Egész nap úgy dolgoztam mint egy megszállott. (…)
Charlotte elvette a kezét a szája elől. – Henry! – sikította. – A karod!
A férfi lenézett a karjára, és tátva maradt a szája. – A rohadt életbe! (…)
Henry ragyogott a boldogságtól, és elégedett arccal kezdte el ütögetni égett zakóját. – Tudjátok, mit jelent ez?
Will letette a vázát. – Hogy felgyújtottad magad, és még csak észre sem vetted?
– Hogy a lángtaszító keverék, amit a múlt héten fejlesztettem ki
működik! – jelentette be büszkén Henry. – Ez az anyag vagy tíz percig
lángolt, és félig sem égett át. – Hunyorogva pillantott a karjára. –
Talán meg kéne gyújtanom a másik zakóujjat is, hogy megnézzem, mennyi
ideig…
– Henry – szólt közbe Charlotte, aki a jelek szerint magához tért a
sokkból –, ha szánt szándékkal felgyújtod magad, én beadom a válópert.
Olvasd el ezt is:
Cassandra Clare: Csontváros
Cassandra Clare: Hamuváros
Cassandra Clare: Üvegváros
Cassandra Clare: Bukott angyalok városa
Ő a született gentleman. Elegáns, jó modorú, és mindig
megőrzi a hidegvérét. Charles Mortdecai (Johnny Depp), a nagyvilági
műkereskedő vad orosz banditákkal, az angol titkosszolgálat embereivel,
megdöbbentően hosszú lábú feleségével és néhány nemzetközi terroristával
a nyomában is mindig az marad, aki volt.
Johnny Depp ismét hatalmasat alakított. Nagyon tetszett a film. Őszintén szólva először akkor figyeltem fel rá, amikor megláttam, hogy Ewan McGregor is játszik benne.
