Shakespeare: Rómeó és Júlia (egy kis műelemzés)

Véleményem a műről:

Gyönyörű tragédia az igaz szerelemről. Aki szereti a klasszikusokat, csak ajánlani tudom.Mivel ez egy kötelező olvasmány, és vannak, akik a kötelező szó hallatára legszívesebben tűzbe vetnék a könyvet, itt a rövid elemzése.Vázlatos formában írom, hogy kinyomtatható legyen.

Elemzés:

• 1595-ben íródott.

• Szerkezete és cselekménye:

                                     -műfaj: szerelmi tragédia
                                                  lírai tragédia
                                     -helyszín: Verona
                                                       Mantova
                                     -idő: 4-5 nap
                    A helyszín és az idő alapján megállapíthatjuk, hogy itt nem érvényes a hármas egység
                    törvénye.

• Szereplők halálának sorrendje:

                                      1. Mercutio ( Tybalt ölte meg )
                                      2. Tybalt (Rómeó ölte meg bosszúból)
                                      3. Montaguené (Rómeó száműzetése miatt, bánatában.)
                                      4. Párisz ( Rómeó öli meg Júlia sírjánál, aki akkor még csak
                                                       tetszhalott)
                                      5.Rómeó (öngyilkos lesz, mert azt hiszi, hogy Júlia halott)
                                      6.Júlia (öngyilkos lesz Rómeó halála után)

• Mi a közös a halálesetekben?         

                                 -minden halott (Montaguené kivételével) fiatal
                                 -oka a fiatalok és az idősek közötti konfliktus

Témája:

1. az igaz szerelem
2. szabad párválasztás
3. generációs különbségek, konfliktusok
4. barátság
5. értékrendek
6. szabadság, stb.

• olyan témákat dolgoz fel, ami biztos érinti a befogadót
• általános emberi témáról örökérvényű választ fogalmaz meg
• figyelmeztetés, hogy a generációs problémákat máshogy oldjuk meg 

Szerkezet:

• nagyrészt a klasszikus tragédiák felosztását követi
• verselése: plantvers

A mű konfliktusa, mondanivalója:

• korproblémát mutat be

Nyelvezet:

• többsíkú
• a beszédstílus szorosan kapcsolódik az adott szereplőhöz, jellemzi őt.
• líraiság
• igényesség
• költőiség
• beágyazott lírai művek, pl.szonettek
• szellemes szójátékok; közönséges, vaskos humor

Amennyiben lesz rá igény, a szereplők jellemzését is kiteszem.
Ha hasznos volt a bejegyzés, kérlek írd le kommentben!

Vámpírnaplók: Stefan naplója vs. könyv vs. sorozat

Nemrég kezdem el a sorozatokat, és nekem nagyon tetszik mindegyik, ezt szeretném leszögezni. :)

Aki olyan, mint én, és szereti a filmeket/sorozatokat könyvben is elolvasni, akkor készüljön fel, hogy a sorozat, és az eredeti Vámpírnaplók könyv két külön sztori.
A Stefan naplója című könyv viszont már a sorozat alapján készült, és annak előzményeit írja le.

Szerintem elég alapvető dolgokban különbözik.Először az eredeti könyvet olvastam, és akkor tetszett, érdekesnek,bár nrm hibátlannak tartottam. Úgy éreztem, valami hiányzik a könyvből. És akkor elkezdtem nézni a sorozatot, és rájöttem, hogy az a hibátlan verzió.

Miben különbözik a két sztori?
Szerintem a legnagyobb különbség a szereplőknél van:
Elena a könyvekben szőke, kék szemű, a sorozatban a szeme és a haja is barna.
A könyvben  Caroline utálja Elenát, minden áron keresztbe akar neki tenni (itt Bonnie és Meredith a legjobb barátja). A sorozatban Caroline és Bonnie (akinek itt más a vezetékneve, mint a könyvben) a legjobb barátai.
Elena vámpírrá válása is teljesen más.

A Stefan naplójának még csak az első két részét olvastam, de nagyon tetszik.
Sokkal többet megtudhatunk a Salvatore fivérek múltjáról, és átváltozásukról is.

Azt azért megjegyezném, hogy az eredeti Vámpírnaplók könyvet a 3. rész felénél félbehagytam, mert úgy, hogy közben a sorozatot is nézem, nem tűnt olyan érdekesnek.

Ennek ellenére csak ajánlani tudom. :)

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Hihetetlen jó a könyv is, a film is.
Ahhoz képest, hogy a '20-as évek környékén íródott, nyelvezete, stílusa a mai írók, olvasók, könyvmolyok körében is megállja a helyét. Ez a könyv még annak is tetszhet, aki egyébként nem szereti a régi könyveket.
Hihetetlen az a tárgyilagosság, amivel kiderül, honnan is származik Jay Gatsby, és a vagyona.
A szerelme egy nő iránt, akit nem kaphat meg, de ő mégis megpróbálja a lehetetlent, számomra felettébb romantikus gondolat. Bár Daisy hihetetlenül önzőnek tűnt  a kötet utolsó lapjainak olvasása után. Hisz nem tudja, mit akar, ennek ellenére a kezét nyújtja Jay felé, és bár szerette, mégis magára hagyja, és még a temetésére sem megy el.
Ez számoma eléggé lehúzza Daisy karakterét.
És hogy mi a véleményem Tom-ról (Daisy férje), és Wilson-ról?
Tom önző, nem számít, kin kell átgázolnia a céljai eléréséhez, és a bűneit szem rebbenés nélkül Mr. Gatsby-re tereli. Jay miatta és Daisy miatt hal meg. Az önzőségük áldozata lesz.
Jó, Wilson még úgy, ahogy érthető. Nem elfogadható az indok, amiért Jay-t megölte, de érthető.
Én azért haragszom Wilson-ra, és Tom-ra is.
Mindenkinek ajánlom, még annak is, aki amúgy nem kedveli a klasszikusokat.
Íme néhány idézet:

"…holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki… Hogy majd egy szép reggelen…
Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk."

"Ha netán megítélnél valakit, jusson eszedbe, hogy ezen a világon nincs mindenki olyan előnyös helyzetben, mint te." 

 

"– Tanuljuk meg, hogy barátságunkat más iránt akkor mutassuk ki, amíg él és nem a halála után. "

A film nagyon jól visszaadja a könyvet, a grafikája hihetetlen. A legnagyobb eltérés csak annyi, hogy Gatsby Nicket a könyvben öreg bajtársnak, a filmben pedig öreg harcosnak hívja.
 

Könyvajánló: Jennifer L. Armentrout:Ónix

Az utolsó lapok olvasása után csak egyetlen dolog jutott eszembe: Nem lehet vége!
Aztán kezdtem keresni, mikor jön ki a következő rész.
Hihetetlenül élvezetes és izgalmas könyv. Én csak úgy faltam a sorokat. Egyszerűen letehetetlen.
Az Obszidián is hihetetlenül jó volt, de ez a könyv minden várakozásomat felülmúlta.
Rengeteg érzelem, izgalom és akció különleges elegyét tarthatja a kezében az, aki elolvassa ezt a könyvet.
Az írónő úgy alakítja a karaktereket, hogy ha az első részben nem is, de itt biztosan megkedvelsz néhány karaktert. Amikor ellaposodna a történet, mindig visz bele egy csavart.
Mondjuk a magyar fordítás elég érdekes...
De ettől függetlenül nagyon izgalmas a story.
Felül kell írnom az előző véleményem: Mégis csak van hasonlóság a szereplők és a borító között.

Hihetetlen fordulatok várnak ebben a könyvben.
Senki nem az, akinek látszik.
És ha még mindig nem győztelek meg, és nem rohantál le a könyvesboltba, hogy megvedd az Ónixot, íme a könyv ajánlója ( Az ajánló forrása ) :

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi.
Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…

Az Obszidiánból hamarosan film is készül.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet.
Lájkold a blog oldalát Facebookon is: ide kattintva megteheted.