Leiner Laura: Késtél

 

Leiner Laura stílusa már a Szent Johanna Gimi olvasása alatt megfogott. Olvasás közben olyan, mintha egy tini mesélne a napjairól, és ez sokkal jobb, mint a bonyolultan megfogalmazott,érthetetlen mondatok. Ugyan az SzJG-ről még nem írtam, elmondanám, hogy az egyik kedvenc könyvsorozatom, imádtam minden lapját. Tetszik, hogy ilyen valósághűen (és persze kritikusan) írja le a média világát.

A történet:

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Nagyon tetszett!! Őszintén szólva leírni sem tudom, mi tetszett, mert az egész úgy volt fantasztikus, ahogy volt. A sztori vége frappánsan lett kitalálva (erről többet nem mondok a spoiler végett) 

10/10

A karakterek:

Kitűnően kidolgozott karakterek (ezt az SzJG-ben is szerettem) jellemzik az írónő eddig általam olvasott könyveit. Bexi nagyon rokonszenves, tetszett benne, hogy nem volt úgy ,,elszállva" magától, önmaga maradt. Nagy Márkot pedig az egoizmusa tette szerethetővé. A legutolsó mellékszereplő karaktere is olyan részletesen kidolgozott volt, hogy amikor ilyet olvasok, a szavam is eláll.

10/10

A borító:

Egyszerű, de nagyszerű!

10/10

Egy kis ízelítő:

#1

– Beszéljetek egymással – szólt a fülembe a hang. – Titokzatosan. Sugdolózzatok! – utasított. 
– Mi? – döbbentem meg. 
– Néznek élőben, ne kérdezz, csináld. 
Hát jó. Márkhoz hajolva eltakartam a számat a kamera elől, és a fülébe súgtam: – Most úgy kell csinálnunk, mintha beszélgetnénk. Mosolyogj. 
– Ezt ki mondja? – kérdezte, szintén eltakarva a száját. 
– A hang a fejemben – közöltem egyszerűen. 
– Mi? – röhögött fel önkéntelenül, nekem meg leesett, hogy ez mennyire riasztóan hangozhatott, úgyhogy zavartan korrigáltam. 
– A vezérlőből… A füles. Tudod.

#2

– Wahahahaha! – nyerítettem fel gonoszul, aztán lehervadt a mosoly az arcomról, mert megérkezett a stylist egy PIROS ESTÉLYI RUHÁVAL. 
– Hahahaha – szakadt ki Márkból, amikor meglátta a fejem, meg a ruhát is. 
– Nagyon remélem, hogy ezt itt Márk ruhája – mutattam bosszúsan a darabra.

#3

– Beki, hol vagy már? – kiáltotta anyu mérgesen. 
– Öhm. Kemál büféjében, Márkkal – feleltem. 
– Akkor lassan igyekezzél felfelé. Éjfél van! 
– Rendben. Megyek. Most mérges vagy? Mondtam, hogy lejövök beszélgetni – zavarodtam össze. 
– Nem, csak ki akartam próbálni, hogy milyen éjfélkor üvölteni a kamasz gyerekünkkel. Túl normális vagy, erre még soha nem volt alkalmam – nevette el magát.

#4

– Most mi csináltam volna? Kérted, hogy forduljak el. Elfordultam – érvelt, megállás nélkül nevetve. 
– Szólhattál volna, hogy ott egy tükör – magyaráztam vörös fejjel. 
– És abban nekem mi lett volna jó? 
– Nevetséges vagy – mondtam, és kimentem az ajtón, hogy átsiessek a sminkbe. 
– Hé, nem láttam mindent. Nincs kedved még egyszer átöltözni, csak lassabban? – dugta ki az ajtón a fejét.

#5

Lájk, ha megnyalnád Nagy Márk szemöldökét!

Összesen: 10/10